Nem fog a tollam, kifogyott a tinta,
szállok a levegőben, mint egy hinta,
egyszer lent és utána fent, nem tiszta
hogyan jutok az alagútból vissza.
Reggelek,nappalok és estèk sora,
néha a sors kellemetlen, mostoha,
napfény kellene, mely fénylőn ragyogna,
s minden egyes napot bearanyozna.
De még hiszem, hogy rám talál az ihlet,
kerek gondolatok, amikben hiszek,
hiszen a költészet maga a csoda,
versek ès prózák ringató otthona.
6 hozzászólás
Fog jönni az az ihlet, kedves Zsu. ☺
Van az úgy, hogy jön egy hallgatag korszak, de én azt hiszem, kell is néha.
Azt hisszük, amikor benne vagyunk, hogy tehetetlen tétlenség. Pedig valójában egy újabb töltődés időszaka.
Laca☺
Szia kedves sas !
Persze,hogy jönni fog, néha kell egy kis "pihi".
Köszönet kedves szavaidért.
Szeretettel: Zsu
Nagyon tetszik a versed, higgyed, hogy rád talál az ihlet,
hiszen megérdemled és te is hiszel benne:
"hiszen a költészet maga a csoda,
versek ès prózák ringató otthona."
Szeretettel: Finta Kata
Szia drága Kata !
Bíztató szavaidnak nagyon örültem,igyekszem.
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Kint ragyog a napfény, remélem, hogy bent is hamarosan kisüt… 🙂
Judit
Szia kedves Judit !
A napocska kisütött nálam is…
Köszönettel és szeretetel: Zsu