Roman Herberth: Le délre vándorolt a nyár…

Der Sommer zieht ans Mittelmeer

Der Sommer zieht ans Mittelmeer.
Vereinzelt fallen welke Blätter.
Die Vögel fliegen hinterher,
denn viel zu rau wird hier das Wetter.

Die Nächte werden wieder lang.
Bald sind die Bäume oben ohne.
Verstummt ist dann der Vogelsang.
Geerntet wird die Kletterbohne.

Der Sonnenstrahl hat ein Problem.
Man weiß genau, das ist nicht witzig.
Nur Mittags ist er angenehm.
Doch Morgens ist er nicht mehr hitzig.

Die hohen Wolken sind oft grau.
Wir müssen uns daran gewöhnen.
Doch jedem fehlt das Himmel blau.
Die Menschheit wird verärgert stöhnen.

So vieles läuft jetzt nicht mehr rund.
Der Herbst bestimmt die Tagesthemen.
Und nur die Blätter werden bunt,
bevor sie von uns Abschied nehmen.
______________________________________

Le délre vándorolt a nyár

Le délre vándorolt a nyár,
fonnyadt levélkék hulldogálnak,
a gólya, fecske messze jár,
ismét a hűvös este támad.

Megnyúlt megint az éjszaka,
a fákon lassan nem lesz semmi,
nem szól sehol madár dala,
s karón a bab kezd érett lenni.

A gond a napfénnyel van itt,
nem tréfa ez, mindenki tudja,
csak délidőben melegít,
korán ily kegyre még nem futja.

Felhőből szürke egyre több,
muszáj nekünk ezt újra szokni;
az ég sem kék fejünk fölött,
bosszús az ember, kész morogni.

Sok minden félbe is maradt,
most ősz ad témát, napirendet,
megfesti fönn a lombokat,
mielőtt tőlünk búcsút vesznek.
_________________________________