Rövidtáv

nem akartalak felhozni,
de ha már így alakult,
összekapaszkodva hallgatjuk
az első buszt.
ütemes motorzaj, távoli röhögés,
bemászik az ablakon,
talán táncra is hív.
az almabor úgy elgyengít,
lomha még a lélegzetvételünk is.
„markold meg a mellem” kérlelsz
fölém hajolva, én az ágy szélére
ülök, rágyújtok.
a fal felé fordulsz.
kérlek ne aludj el, mindjárt itt
a reggel, rövidtávon
dübörögnek a percek, felrázzák a várost.
duzzogva igazítod vállpántod,
az ajtóban állva hallom,
ahogy rohansz lefelé a lépcsőn,
aztán lépteid zaja elhal teljesen.
konyak
kávé
cataflam.
ennyi elég lesz, hogy
a reggel maga alá gyűrjön.