Mandarin a fáklya, mikor ég a lángja,
citromsárgán pompázik egy nő hajkoronája,
csirkeszínű pihék tanyáznak a nyakán,
boszorkány keverte a festéket talán.
Kurkuma szoknyája, kikerics a blúza,
mustáros ajakkal a kolbászt csak úgy falja.
Aranyszínű lelke bánattal van telve,
elhagyta kedvese, szalmaláng szerelme.
Evésbe fojtja, bánatát a drága,
potyog a könnye az ananász hasára.
Gyöngyös terítőn, megannyi folt marad,
banán és birsalma, currys pörköltmaszat.
Olajos saláta fröcsög a ruhára,
pekingi kacsa lesz ma a főfogása.
Aztán a mimóza mézes szirupban,
sáfrányos kankalin bújtatva fagylaltban.
Borral öntözött kadmiumszín dinnye,
kobaltos kökörcsin nárcisszal díszítve.
Vaníliamártásban aszalódott répa,
julienre leszelt napraforgó héja.
Másnap aztán bánja, falánksága ára,
fakó lenszín lesz neki a párja,
lösz a barátnője, aki ugyanígy járta.'
Egyet megfogadtak, akármi az ára,
nem mennek habzsolni többet
a nápolyi Pitypang Tavernába.