Sír, jajgat az erdő,
benne temérdek állat,
a Föld hamarosan az
enyészetté válhat.
Fuldoklik a világ,
hörög a tüdő és kín
merre nézek mindenütt:
– Miért? Még mennyit bír?
De nézd! Felleg dühöng,
esőt zúdít a tűzre,
– ám az óriások java,
a múlt emlékműve!
Dzsungel fellélegzik:
– De jó! Egy csöppnyi remény –
tán felocsúdik a nép,
s begyógyítja sebét.
8 hozzászólás
Kedves Elizabeth!
Mai témájú!
Mindenki figyeli,mi lesz a természettel-tünkel.
Egyesek tesznek is érte.
…talán túléli magát…´tulé3ljük magunkat!
Szeretettel:sailor
Köszönöm szépen! Jó lenne ha mindenki szívügyének tekintené a környezet,- természet védelmét.
Kedves Zsuzsa !
Lángokban a világ nagyrésze, mégsem vesz sok ember tudomást róla.
Hihetetlenül jó a táma és jó a vers is.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Hálásan köszönöm kedves Zsu 🙂
Szia!
Sajnos időszerű, mai dologról írtál gyönyörűen. Reméljük begyógyul a seb. Tetszett ez a versed is. üdv hundido
Köszönöm szépen! 🙂
Szia!
Erős vers és aktuális is sajnos. Ha az erdeink elvesznek, a levegőnk is veszélybe kerül. Sok ember nem gondol erre.
Nagyon szép verset írtál az erdőtűz sújtotta természetről.
Szeretettel: Melinda
Kedves Melinda!
Igen sajnos aktuális. Jó lenne ha tudatára ébredne az aki érdemben tenni is tud érte. Mi csak apró porszemek vagyunk de odafigyeléssel, megváltozni akarással mi is tudunk tenni a jobb és szebb jövőért.
Köszönöm szépen! 🙂