Feladta,
másikat a fal adta.
Kereste a véget,
élt 45 évet.
Itt nyugszik békén a jó Sarolta,
nyughelyét családja vásárolta.
Na végre! Itt hagyott árván,
az ördög vitte a hátán.
Híres vadász volt, ki itt lent nyugszik,
nem siratják őt az őzek, nyuszik.
Odvas foga kihullik a télnek,
odafent majd tavasszal is élnek.
Maroknyi hasadóanyag lett a veszte,
meghasadt a szíve, pedig nem tervezte.
Elköltözött, bár maradni akart még,
új címe: a pokol, (esetleg az ég).
Belefulladt egy hordó borba,
a borból most megtért a porba.
Úgy érzem még mindig él, holott
már rég halott.
Ha lett volna egy jobb létra,
nem szenderül jobblétre.
Azért e sír lakója,
mert kigyulladt a zakója.
Megfúlt, nyomós oka volt rá,
egy holtágban vált holttá.
5 hozzászólás
Kedves vaj!
Szép szójátékok ezek a kis pársoros versikék. Bár én egyiket se írnám ki egy sírra feliratnak, mert kegyeletsértés lenne. De léteznek a valóságban is ilyesmi sírfeliratok, amik ki is vannak írva sírokra. Például itt olvashatóak ilyenek:
http://www.vicclap.hu/prog/?s=vicces+s%C3%ADrfeliratok&cat=%2Fprog%2F
Szalai Mihály
Nekem is volt egy komoly gyűjteményem ezekből, de egyszer egy ismerősöm kölcsönkérte, és elfelejtette visszaadni. Egyre még emlékezem:
Itt nyugszik egy kis Ökörke,
Ökör Jánosnak gyermeke.
A jó Isten nem engedte, hogy
nagy ökör váljék belőle.
Jót derültem mondásokon.
Szeretettel: Kata
Kedves Vaj!
Remek fekete humor!
Szeretettel gratulálok: Ica
Tetszett!
aLéb
Nagyok jók!
Ehhez mit szólsz: Így még sosem jértam.
Üdvözletem!