Sorsom útvesztőjén át,
Őszintén felemelkedvén hozzá,
Bízva benne, még ha fáj is,
Előtte állok hát bármily
Nagy, tengernyi kín légyen,
Mely vállamra nehezedik éppen.
Az én erőm kevés önmagában,
Reá bízom hát, oltalmára,
Minden kínt, bűnt és ártalmat,
Kegyelme minden egyes nap átitat,
Erőt ad, csendesíti lelkemet,
Szeretettel körülölel engemet.
Ő az én igaz és egyetlen reményem,
Hangja nyugtatólag ér el engem,
Felszabadít, rabláncaim lehullanak,
Szeretettel ölel körül karja,
Kézen fogva vezet egy jobb helyre,
A békés, örök otthonomba, a Mennybe.