Mint magábaroskadt
könnyező hó
tavasszal, úgy
olvad múltam
meleg tenyérbe
gyúrtan ,zárom
ujjaim imára,
szenvedésnek
jelenem lett
hozománya,
és te vagy
igazi éke ,
lettél sorsomnak
menedéke,
jövőm a bajban,
az lettél, amit
ezerszer akartam.
Rámszámolnak,
kiütnek lassan
elfecsérelt évek,
de miattad
újra feléled
férfinak küzdeni
vágya,
legyél a sorsom,
vezess ha kell
akár utolsó táncra.
Sorsom menedéke
By öregsam
4 hozzászólás
Egy bevezető vallomás után, jön a nagyszerű táncrakérés.Találóak a kezdeti hasonlatok is, csupán egyetlen kifogásom van , a küzdeni helyett szerintem oda jelző, melléknév kivánkozik, férfinak küzdő vágya.A döntés azonban a szerzőé.Üdv.haver.
Kellemes, nyugodt vers. Szeretem az ilyen stílust.
Áron
Jó tudni, hogy a férfiak is írnak még ma is ilyen szépet. Mert ez csodaszép.
Köszönöm a dicséretet, és örülök, hogy tetszett a versem. Ahoz hogy a férfi szépet tudjon írni egy dolog feltétlen kell: a NŐ