Szabad tűz a borban

Ez itt a vég
Nincs semmi, ami felvidítana engem
Ne menj el még
Itt lenni, annyi, mint örömet kelteni bennem!

Szabad tűz táncol a szemedben
Maga az ördög lakik a nevedben!
Oly kevés ideig tartott a mámor,
Torkát átvágta ma Ámor,
S vége a szenvedélynek,
Minden csillaga az égnek,
Siratja azt mi elmúlott
Hogy minden öröm elhullott…

A bor az igazi hű barát,
Kinek nem kell néznem a tomporát,
Akinek csak jót tesz, ha öreg,
S mégis rajongó tábora egész tömeg,
Mert nem csal meg és tied egészen,
Mégis kihívóan néz rád, merészen!
Ő az, ki teletölt szenvedéllyel,
S elhalmoz félédes kéjjel,
Segít feledni, örülni, halni,
S eszébe sem jut elinalni!

Remélem egyszer vége lesz ennek
Hol szörnyek szentek jönnek-mennek,
Ennek a magát megerőszakoló gonosz világnak
Ahol nevet adunk minden a szívben élő szilánknak…

Csak egy biztos pont van, amiben bízhatok,
Akit mindig segítségül hívhatok
Vörös szemében fehér szembogár
Egy édes száraz tiszta látomás,
Ha emészt a kín, segít nekem,
Bearanyozza az életem!

Mégsem ad elegendő érzelmet,
Sem pedig elég értelmet
Ahhoz hogy csodát tegyen
Ezért kell, hogy társam legyen…

Ez mindig is így volt a világba’
A férfinak a bor a barátja,
A nő a halála
És e kettő együtt, élete tragédiája…