Nem élet ez, nem, kínzóbb a halálnál,
Én élni vagy meghalni akarok,
Ott a hegycsúcson szívni be a léget,
Itt e szűk völgyben én megfúladok!
Nem tespedés, nem tengés, mire vágyom,
Tudni hogy élek, és érezni ezt;
Zárt levegőben elalél a szellem,
S az ember nem más, mint állati test.
Vihart és szélvészt forró homlokomnak,
Langy szellő nékem enyhülést nem ad,
Szememről csak ott oszlik a homály, hol
Cikázni látom a villámokat.
Föl a sziklára, hol sasok tanyáznak,
Merész röptük oly lélekemelő;
Lenn csúszó férgek, sziszegő kígyók közt
Élni vagy halni egyként leverő. –
Oh, jaj nekem, hogy ezeket gondolni,
És a mi több, kimondani merem:
Csak egy pillantás, s a kigyók marását
És fulánkját szivemben érezem!…
Szendrey Júlia
Leben oder sterben
Das ist kein Leben, nein, quälender als Tod,
leben oder dahingehen will ich,
dort oben an Gipfel, will ich frei atmen,
hier unten im Tal, ersticke ich hässlich.
Nicht stagnieren, nicht dahinvegetieren,
ich will das Leben wissen und spüren;
in geschlossener Luft erschöpf auch der Geist,
der Mensch ist nur ein Tier mit Allüren.
Sturm und Gewitter braucht meine heisse Stirn,
laue Briese können mich nicht Beindrucken,
das Zwielicht von den Augen verschwindet nur,
wen auf den Himmel, die Blitze zucken.
Rauf auf die Klippen, wo die Adler hausen,
die dreisten Flüge sind herzergreifend;
unten kriechen Würmer, zischen die Schlangen
leben oder sterben, beides ist abweisend.
O weh mir, dass ich auch nur das denke,
und noch mehr, ich spreche es sogar aus:
Nur ein Augenblick, die Schlangen beissen zu
und der Stachel reisst mir das Herz heraus.
Fordította Mucsi Antal
2 hozzászólás
Szia Tóni! 🙂
Örülök, hogy Szendrey Júlia versét választottad. 🙂
Az első szakaszban a "megfúladok" az ma már megfulladok, de ha a régi helyesírást nézem, máris látható, hogy Júlia aszerint dalolt, és lám, senki nem tekinti utólag hibának. 🙂
Máshol is javítanék a helyesírásán, de az ő verse akkor volt, az új tudomány pedig most.
Mivel folyamatosan olvaslak, felfigyeltem arra, hogy mit is mondtál a fordításaidról.
Remélem, hogy akiknek szántad ezt a szép verset, átélik majd, hiszen nem akárkitől származnak.
Nem tudom, hogy mennyire hű a fordítás technikailag, de abban biztos vagyok, hogy Petőfi múzsájának gondolataid úgy adtad át, hogy érthető legyen.
Köszönöm, hogy terjeszted ezeket a ritka verseket is. 🙂
További sok ilyen alkotást kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Kankalin, hogy olvasol. Szerintem is direkt egy bűn lenne a régi verseket "modernizálni". Ami azt illeti, a mai magyar nyelv, már sokkal rosszabb mint a régi, és jellegzetes is a korra: Az embereknek nincs semmire sem idejük, mindig sietnek, mindent lerövidítenek, az érzéseket kicserélték az érdekek, és már sok nem is él, csak létezik.
Sokszor amikor elgondolkodva olvasok az oldalakon, azt gondolom, talán jobb volt akkor, amikor kevesebbet tudtam, kevesebbet értettem meg. Talán…
üdv Tóni