Máshol vagy most, távol
elsodort az élet
De határokon túl is szeretlek téged!
Szívemben sok érzés,
fejemben sok kérdés
Miért vagy te máshol
éntölem oly távol?
Mindent megteszünk
együtt mégsem lehetünk!
egymás nélkül nem létezünk
együtt mégsem élhetünk
A Nap és a Hold mi vagyunk,
mert együtt sosem ragyoghatunk!
Ezen égitestek, gyönyörüek, fényesek
Az égen olyan ékesek
úgy ragyognak mint bennem a vágy
hogy mégis eljutok hozzád
És ha eljön ez a pillanat
mely olyan mint a pirkadat,
hogy a Nap és a Hold együtt ragyoghatnak
Onnan tudják a szerelmesek:véleg együtt maradhatnak!
3 hozzászólás
Szép verset írtál távollévő szerelmedhez, benne nagyon tetszetősek az érzéseid és az égitestek közötti hasonlatok, a képek. Mivel bemutatkozó soraidban is azt kérted, hogy véleményezzünk nyugodtan, ezért most megjegyzem, hogy hibás a követkző szó:
"éntölem", mivel hosszú ő betű lenne a helyes.
Kijavíthatod. És fogadd meg a tanácsomat, olvasd át az írásaidet föltétel előtt, mivel a gép aláhúzza a hibákat, könnyű kijavítani (persze, úgy is előfordul elütés és hiba mindenkinél, ezért kérlek, ne neheztelj, hogy én ezeket megjegyzem).
A versedet a legjobb pontszámmal értékeltem.
Szeretettel: Kata
Kedves kata olvassa el ujra mit irt nekem, aztán gondolja végig távolságról irok mert távol vagyok. külföldi gépen nincs ékezet. és nem sokára ujra távol leszek és ujra nem lesz ékezetem
Kedves Dayana!
Ez a távoli szerelmi vallomás, remélem legyőzi a köztetek lévő távolságot, és Seneca egy idézetét jutattja a eszembe:
"Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának."
ődv Toni