Szeret, nem szeret

Megszeppent gyerek, ki ujjat tördel,
az vagyok. Tésztát kérek, pörkölttel
múlik délelőtt. Pörög a nappal
kereke, de egy izgága angyal

közbe lép, gondolatvilágommal
babrál, velem. Míg bennem tátong dal,
ebédem is íztelen, kivárom
inkább az étkezést, hogy gitárom

húrja ne legyen hamis, ha szólal.
Elmémre ül idő. A lasszóval
fogott kenyérben ott az irgalom
kovásza, de ha morzsa is, hagyom

a rendet úgy, ahogy. Parány vagyok.
Növekszem-e, fülemet a hangok
megtalálják? A teli tányérig
nagy a harc, ha nem is mosok régit,

egy száj akkor is letesz foglalót.
Enni vagy mégse, az éhség tarol.
Így vagyok magam, ki tudja meddig,
a szent könyv kezemben ázott, feslik.

Nem luxus, de rejtve angyalvilág
előlem. Az ember néha kihág.
Na de ki ne szánná az esendőt,
mondd? Merre vagyok a főszereptől,

mit rám mért az Isten? Visszarántom
magam a létbe szárnyas barátom,
hiszem eszemmel, e szemmel fogok
átvonulni síkon. Ám háborog

lelkem. Mit válasszak? Vívódásom
falatnyi csak. Magamnak kívánom
a mennyei lázat, de ma érjen.
Adjál túl rajtam, a veszteségen.