Szergej Sztrelec: Nemsoká tavasz…

Скоро весна

Когда растает белый снег,
Меня интимные мотивы,
Поволокут на женский след,
Сквозь домостройные массивы.

И чувством мысли заглушив,
Я кинусь в омут полнолунный.
И снова чувствую, что жив,
И что влюблен, как полоумный.
______________________________

Nemsoká tavasz

Már hó enyészik, rügy fakad,
S az intim álmok, vágyak engem
A nők körébe vonzanak
Ebben a panelrengetegben.

A szív az észen most kifog,
Magam holdfényben érzem máris,
És újra élek! Az vagyok:
Szerelmes – mint egy nem normális…