2026. szeptember 16., szerda
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Szomszédság

    Mukli ÁgnesBy 16 hozzászólás990 megtekintés

    Nálunk az akácok
    mindig rossz helyre nőttek.
    A két kertet megosztó kerítés közé.
    Nem tudtuk kié a lomb,
    s kié a vastag törzse,
    ha átnyúlt az ébredő
    udvarunk fölé.
    Nem tudtuk, miért jó
    a hasztalan vita, a leomló partról,
    a nagyhangú békülésről,
    s a nem múló haragról.
    Apáink gyakran perlekedtek,
    a nyári estbe belekiabáltak,
    ha áztak, ha fáztak
    a sötétedő ég alatt.
    Ma azt nem tudjuk, hogy
    kié a méhzümmögés,
    s a korai kutyaugatás,
    vagy a kakasok hangja,
    ha ébreszt a kukorékolás.
    Nincs part, és nem nőttek
    könyörgő akácok sem,
    a kerítés mögé,
    csak a békesség nőtt fel
    magasra, hallgatagon
    házaink fölé.

    Share.

    16 hozzászólás

    1. kingfisher on

      Kedves Ágnes!

      Kedves kis vers, róla Arany János: A fülemile verse jutott eszembe. Ma is vannak Péterek és Pálok? Ezek szerint igen. Azt hinné az ember, hogy a kicsinyesség már a múlté, de a versed igazolja, ma is élnek közöttünk olyanok, akik jól megférnek a naptárban egymás mellett, de az életben már nem. Tetszett a vers.
      Zárójeles megjegyzés: (Néhány felesleges vesszőt kivettem, de nem vetted észre, mert most is ott vannak, ahol nem kellene, hogy legyenek) :))) Szeretettel olvastam itt is: Zsolt

    2. Kőműves Ida on

      Elgondolkodtatott a versed Ági. Mi is a jobb, az örökös értelmetlen perlekedés, vagy ha a némaság és közöny épít közénk magas falat? Mintha megvilágítanád ezzel a kettősséggel múltunkat és jelenünket…
      Ötletes, és remek kivitelezésben megírt vers. Nagyon tetszik!
      Szeretettel!
      Ida

    7. Finta Kata on

      Kedves Ági!
      Ki gondolta volna, az akácfák milyen gondokat okoznak? Persze, mindenütt akadhatnak viták bizonyos jelenségek miatt. Amikor én nyugdíjba-vonulásom után vásároltam egy zártkertet, első évben körülültettem napraforgóval. Arra gondoltam, jól bekeríti a "birtokomat". Aztán kiderült, hogy a szomszédomnak nem tetszik, mert olyan magasra nőttek, hogy az árnyékuk zavarta az ültetvényét. Szerencsémre nem lett belőle különösebb vita, a következő évben nem ültettem, s télen a madaraknak vásároltam magot.
      Érdeklődéssel olvastam a történetet.
      Szeretettel: Kata

    Leave A Reply