Egy szál virág születésnapodra,
tudom, hogy sokkal többet mondana,
mint a szavak össze- vissza sora,
hosszú kuszasága, kavalkádja.
De egy költőcske mi mást adhat,
ami egyedi, mástól nem kapsz.
Mit adhatok? – ami örök marad.
Mit mondjak? – keresem a szavakat.
A sok ki nem mondható gondolat,
félre értett gesztus, és mozdulat
ingatja meg a barátságunkat.
Hogy befejezzem végre e verset,
bár szerzője csúf ember, és molett,
emlékeztet rá talán, e szonett.
6 hozzászólás
Kedves István!
Szép köszöntő versednek, és figyelmességednek igazán örülhet Mónika!
Bár más nem tudhatja, kinek szól, mivel a születés ideje általában titok
marad.
Üdvözöllek: Kata
Köszönöm kedves Kata, hogy olvastad versemet. Az volt a célom, hogy titok maradjon, hogy kinek szól. Mindenesetre meghatotta figyelmességem.
Szeretettel: István
Kedves István!
Egy rövid, de mindent kimondó kis köszöntő. Sokszor nem is az számit, amit adunk, vagy kapunk, hanem az, hogy ő, vagy mi, amikor azt a valamit beszereztük, vagy beszerezte, hogy abban a pillanatba, rá, vagy ránk gondolt az a valaki. Itt van egy kis mondás: Nem a tett, az akarat számit. Nekem tetszet, habár ez már úgysem titok, de nem is tudom, mi az a szonett.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad versemet. Privivben válaszolok,hogy mi a szonett.
Üdv: István
nagyon remek vers ,tetszik minden sora,üdv:Szekelyke.
Kedves Metallica!
Kedves vers, a harmadik versszak különösen tetszett. Én a 3. versszak végére kérdőjelet tettem volna, de ez legyen az én gondom. Igaz úgy egy árnyalattal más értelmet kapott volna, de talán nem lett volna baj.
Mindenesetre gratulálok: ferenc.