Nézd! Kedves a pofám
Nincs már rajta ránc
Sarokban áll mélán
A kisimult szarkofág
Látod? Kecsesen állok!
Agyam rég megbomlott
Értelmétől jogfosztott
Testem szertefoszlott
Hallod ahogy a szú sercen
Falja a fát éhesen
Majd, ha onnan kipergek
Összesepersz kedvesem?
3 hozzászólás
Kedves Noémi!
Már tegnap óta legalább tizszer is elolvastam a versedet, ahogy leirtad nagyon is tettszik, a szavak külömböző értelmi jelentősége, de a versben mégis összetartozó, egymásrra utaló tartalma. Akárhányszor elolvastam, mindig valami mást éreztem, és azt mondtam magamnak, majd késöbb mégegyszer elovasom, és akkor írok, de úgy látszik, még most sem tudok, olyan választ adni, amilyent szoktam. Ezek szerint a versed különössége, kilökött a mindennapi kerékvágásbol, és ennek jó jelentősége van. Igy hát maradjunk abban, nem tudom miért, de tettszik
üdv Toni
Szia Noémi!
Különös hangulatú, de nagyon magával ragadó a versed.
Olyan íze van, mint az életnek kissé kifordítva.
Tetszik a tagolása, harmóniában áll a tartalommal.
Nem tudom megfogalmazni másképp: te vagy az egyik legeredetibb író, akit valaha olvastam!
Köszi az élményt!
Üdv.:Tamás
Kedves Tóni köszönöm, hogy újból nálam jártál, boldoggá tesznek a szavaid.
Kedves Tamás, ezt nem hiszem el, annyira jól esett amit írtál, mindannyian másként írunk, mindenki írásában ott lapul az különc, ha ez az eredetiség, ám legyen!
Meghatódtam! Köszönöm!
Az utolsó versszakot kicsit módosítottam, remélem nem rontottam rajta!:)