Tél után

Izzó, csupa tűz a lelkem
szárnyalni a fellegekben, már
ez a szédülés
tovább eltaszít.
Ezer színű most a hajnal
látom, kibontott hajjal áll
az erdő büszkeség,
a lét megtanít.

Sok év a pillanat,
utat rejt a gondolat.
Érzem a fény ölel,
érezz, ha létezel.

Tél után ébredünk,
gyönyört hoz majd a szél.
Hangot ha nem adunk,
testünk is jól beszél.

Az eső fényt hoz újra,
együtt lépjünk az útra, nézd
ahogy festi majd
az arcok mosolyát.
Mezőknek illatával,
természet himnuszával hív
a végtelen,
csend és tél után.