Téli virágom

…halkan surran a téli álom
koppanó eső fut és átfon,
éjszaka leple jő, majd a vágy
csalogat, s a gyönyör nyomta ágy
terhétől szabaduló teste,
foltos ingét ledobta este,
könnyen szárnyal a szabad lélek,
moccanni sem mer most a vétek,
álomvilágba szőtt a varázs,
térben, időben nincs már határ,
évek, napok, órák, pillanat
villannak, lassan köddé vállnak,
árnyak a falon tűnnek tova,
csillaggá válik léptük nyoma,
hosszú az út, mélyül az álom,
cseppként gördül, nyílik virágom…