Felizzik az égen a Telihold,
felébred minden, mi egyszer volt.
Felizzik mind a régi láz,
újra él bennem az álom,
lemállik az álságos máz,
így áll előttem halálom.
Felragyog az égen a Telihold,
utoljára van, ami eddig volt.
Utoljára izzik minden,
elfeledett emlék zenél,
álmomból már semmi sincsen,
zúgó, süvítő vihar kél.
Még fénylik az égen a Telihold,
még van az, ami olyan régen volt.
Elér a végzet, zúg a szél,
szerteszét foszlik az álom,
és nincs már emlék, mi zenél,
megöl, kitaszít világom.
(2005-09-16)
8 hozzászólás
összességében tetszik, hatásos, és valahogx látom magam előtt egy kicsit a képet……….
a kép ami megjelenik előttem:ugyebár teliholdas éjszaka van, talán a közelben egy temető is található. hajladoznak a fák, és minden egy kissé riasztó. a lelkedben mintha zene lenne, valami ami bátorít. és persze ott áll a fák között egy ember, és nézi ahogy készül a vihar, ahogy már a zene hangjait elnyomja a vihar süvítése. egyenesen áll a viharban az illető a haját fújja a szél, és talán a könnyei is csorognak, nem fél, csak tudja hogy ez a “végzet”. talán valami ilyesmi képet alkottam. mi a véleményed róla? rosszul értelmezett? (csak őszintén) =)
Köszi sanna, igen, nagyjából valami ilyesmi! 🙂 Az az illető persze én magam vagyok.
Megjegyzés mindenkihez: az ehhez a vershez érkező hozzászólásokat eredetileg nem lehetett olvasni, ez már korábban megváltozott, és most még ezt is ideírom, csak hogy lássa mindenki, hogy sanna “beletrafált”! 🙂
Üdv
Zsázsa
Nagyon tetszik a vers , nekem is olyasmi kép jelent meg mint amit már elöttem leirt sanna apro eltérésekkel, de a szomorkás hangulat fogott igazán meg…
Nagyon nagyszerű! A második verszak tökéletes, éppen így képzelném el én is! Grat! Majd még olvasok Tőled, ígérem!
Nagyon tetszik, ahogyan írsz! Kirázott a hideg, mikor olvastam! Köszönöm!!!
Elég depresszisziós vers, meg kell hagyni, mégis van valami, ami megfogja az embert ebben a képben, amit festesz. Árnika
Szia Zsázsa!
Nekem sanna hozzászólásával ellentétben átvitt értelmű képek jelentek meg – nagyszerű versedet olvasva -, egyedül az 1. versszak utolsó sora nem illik a képbe.
Nekem: 1. vsz.: fiatalkor, 2. vsz.: felnőttkör, 3. vsz. öregkor.
Szeretettel: AV