Teljesüljön ez az álom…

Álom karol röppent az éjbe,
Ismeretlen messzeségbe.
Tündérszárnyon hópihécske,
Hisz nincs is tél ott fent az égbe’.

Itt járt nálunk hát a földön,
Én ezen meg sem lepődöm.
Melegséget hozott végre,
Gyógyulást e szegény népre.

Mosoly fakadt fáradt arcon,
Táncra röppent sánta mankón.
Fütyörészett, s dalolt szépen,
Aki látta erdőszélen.

Üldögélt és csillámot szórt,
Zöldre festve minden tarlót.
Csobogtatott tiszta vizet,
Állatoknak harmatfüvet.

A sok havat tovafújta,
Ő volt itt lent Isten ujja.
Csodát rajzolt száz határba,
Feledhetetlen Tündérlányka.

Meleg szívvel ébredtem fel,
S tudom, el jön az a reggel,
Mikor boldog lesz a Magyar,
Büszkén járhat, egyenes derékkal!