Zúgva dong a hét határ
Kirajzott a méhkaptár!
Döngicsélve,
rétről-rétre
szél szárnyán száll,
meg nem áll.
Surrogva forr ki a partra
mint szerető csókos ajka-
ezüst hullám:
homokpartján
a szép, álmos Balatonnak
szőlőtőkék kivirulnak.
Hasad már a kikelet,
Melengeti szívedet,
véred zúdúl
úgy meglódul!
Életben vagy, érzed már:
téged vár a hét határ!
Azt kívánom: valóra váljon
Tizennyolc gyertyádat elfújod,
Boldog Születésnapot!
5 hozzászólás
Nekem tetszik a versed, bár az utolsó 3 sor elég magánjellegű, de ha azt nem nézem, vidám, bíztató, örömmel teli kis vers. Gratula!
Nekem is tetszik a versed és klasz dolog tudni a megfelelő háttérinformációkat is hozzá 🙂
Köszi! Igen, az utolsó három sor, na, gondoltam, valami köze is legyen a címéhez…:)
Imádom,h magánjellegű!!Köszönöm!És teljesült is:)
xxx
Mint a Csipkerózsikát felnevele tündérek jókívánságai… ennél jobb hasonlat nem jutot eszembe – Gratulálok!!! . . . Az ünnepeltnek 🙂