Tisza, szerelmem

Tisza, szerelmem, vigyél el engem!
Csicsijgass ingó-ringó csónakon,
permetezd forró homlokom,
csanakom ha érted csobban,
s hívlak égő magamra,
simogasd még a testem!
Engedd, hogy benned elmerülve
karom magamhoz ölelhessen!
Nádasod susogjon fülembe
szélnek eresztett szerelmes sóhajt,
tükröd, ha nézem, lássam,
mit szemem látni óhajt!
Nap-ette arcomra csillámot fess.
hogy ékszerem lehess,
és este, mikor magadra tűzöd a Holdat,
csobogd el nékem altatódat!

Felfal a Nyár, előle öledbe rejts!
S ha egyszer eljön az örök tél,
temess magadba mélyen,
Tisza, szerelmem,
el ne felejts!