Nem tudom, hogyan is kezdjek hozzá…
Egyet tudok viszont, hogy te immár
Elvesztettél még egy családtagot,
Kinek emlékét idézve elfog,
Elfog valami, amit nem ismersz.
Hidd el, szerettem volna; valós legyen,
De rájöttem, nem ez a lényeg,
Hogy minél nagyobb durranás legyen,
Hanem az emlék lénye maga.
Ha csak egy kicsit is felidéz
Ez a kis részvétkapszula
Valamicskét azokból,
Remélem, mind csak jó,
Hiszen mi más is lehetne?
Sajnos az igazi tények,
A valódi történések
Mind-mind megfosztanak
Mindannyiunkat
Valami egészen széptől,
Mit soha többé nem kapunk vissza,
S mit már régóta hiányolunk.
Ne félj!
Gondolj rá erősen,
S hunyd le a szemed…