Ülni a tóparton,
egy korhadó fapadon
hallgatni az éj neszét,
a szél zenél.
Lubickol egy kiskacsa,
bukdácsol a pancsiba.
Haszontalan flótás!
Azonnal alvás!
Béka néni, béka bácsi
elbújtak a fűbe,
idilli a hangulat,
a hőscincér műve.
A langyos fuvallat
elviszi az álmokat,
a lomha Hold ballag,
s sóhajt nagyokat.
Felpörgök,
mielőtt lemerülök,
nedves fűben hűsölök.
Sóhaj. Ohh jaj!
8 hozzászólás
Jó ez az idill, bár te felpörögsz tőle, engem inkább megnyugtatna.
felpörgök az érzéstől, s megnyugszom a hatástól:) köszönöm, hogy olvastad:)
Jaj de jó! Ilyen gyerekvesr hagulatú, én padig szeretám ám azokat! 🙂
Képzeld, nekem van ám itthon béka bácsim, meg nénim is. 🙂 Meg jónéhány gőtém. Meg egy almacsigám, akit Bodor Jóskának hívnak 🙂
Kacsám az nincs 🙁 nem férne bele a terráriumba
Szeretném őket látni:) Különösen Bodor Jóskát:)) Almacsiga milyen lehet? még nem láttam olyat..
Szia!
Kedves verset írtál! 🙂 Engem inkább megnyugtatott…a hangulata is, és a képek is amik az olvasás nyomán keletkeztek… (bár a nedves fűtől lehet, hogy én is "felpörögnék") 🙂
Gratula…:) Gyömbér
Köszönöm Gyömbér:)
Olyan bohém..tök jó…
Üdv: dp.
Köszi papa:)