Töröld le a könnycseppemet

Töröld le a könnycseppemet
hisz virágzanak az almafák
ölel a csend, neszez a lomb
tán sírnak a viski kopjafák?

Fent sír a felleg jól hallom,
tán kárpótol sok szenvedésért,
kiegyenlíti a balanszt
ott fent, ha már itt lent véget ért?

Jó szagot a vadvirágtól
szelíd szellő sodorta felém
megállok itt a hágónál
festői szépség tárul elém.

Töröld le a könnycseppemet
hisz a táj magával ragadó,
csermelyek folyóba futnak
bimbózó forrás friss, fakadó.

Torkomban csak nőtt a gombóc
amíg szorítottad kezemet,
felizzott a lelkem lángja
töröld le hát könnycseppemet.