Néha még reszket a világ..
Néha még gyermekien simogat
S a távoli bolygódra
Szép szavaddal hívogatsz.
Miért vagy csak tétova gondolat?
Miért nem a messzibe pislog a Nap?
Ébredj fel, új világ!
– Mint törékeny gyertyaláng –
Szakadj ki csonkodból újult erővel
S repülj át óceánt egy kósza szellővel!
S ne csak játssz a tükörrel!
Oly szép a Te fényed is
Szirénszó bűvöl el
S hagyom, hogy megérints.
Mert néha minden test megremeg
Bár Te ezt büszkén elfeded
Ne takard el többé könnyeid
– De költözzön helyébe örömtelibb –
S ne csak hidd, láss meg minden csodát
Az apró fűszálat ablakodon át…
4 hozzászólás
Nagyon szép szavakkal, gyönyörű költői képeket festettél meg a versedben. Különösen az utolsó szó az, ami megfogott: "S ne csak hidd, láss meg minden csodát – Az apró fűszálat ablakodon át…"
Az az ember, aki ezt megérti és megéli, az boldog ember!
Üdvözlettel: Kata
Gratulálok! Nagyon szép verset alkottál! Nekem tetszett!
Barátsággal Panka!
A versed lezárása önmagában is egy tökéletes kép. Tetszett.
Hanga
Köszönöm mindenkinek! 🙂