Úgy veszek, mintha nem is vennék.
Idelenn úgyis szegény vendég
vagyok csak, egy átutazó,
kinek szájában árva a szó…
Hogyha sírok, mintha nem sírnék,
és vigaszra lelek; mert nincs még
egy Úr, aki úgy vigyázna rám,
ahogy bárányt őriz a karám.
Mivel dicsekedhetnék vajon,
hiszen mindenem Tőle kapom.
Épp vigyázok rá, mint jó sáfár,
s amit elkészített, mind rám vár…
Mint aki nincs itt, én úgy vagyok,
ki nem éri meg a holnapot.
Az örök titkot tudom pedig,
az elsőtől utolsó szegig…
6 hozzászólás
Kedves Klári!
Nem akarom túl ömlengeni, de nagyon jól írsz. Olyan tiszták a gondolataid, olyan bravúrosan alkotod a versszakokat és fűzöd a sorokat egymáshoz, hogy csak tátom a számat. Éreztem ezt az előző versednél is – mert hogy olvastam már -, csak még nem volt időm írni alá. Alapvetően azt adod nekem, – az olvasónak – amiért rákattintok az írásodra: élményt.
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Nagyon jólesnek a szavaid. El sem hiszed, mennyire! Ugyanaz a nagyszerű érzés ez, mint amikor egy-egy versemmel elkészülök. Bár akkor még nem is érzem igazán jónak, a magaménak, de később, ha elolvasom, csodálkozom: vajon ezt tényleg én írtam? És a szavaid vajon tényleg nekem szólnak? 🙂
Köszönöm szépen! Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Most olyat "mondtál", amiről azt gondoltam, hogy csak én érzek így időnként. Örülök a megerősítésnek, hogy ez nálunk, olyan lényeknél akik kitárulkoznak a gondolatiságukkal ez egy természetes jelenség.
Nagyon jó téged olvasni, mert a gondolataidban megjelenik az ember is, és a költő is. Nem vagyok nagy vers boncolgató, inkább az emócióimra hallgatok, amik a verseid olvasásakor teljesen beindulnak. Az gondolom, ez azt jelenti, hogy az írásaid aktivizálják azokat az érzékeimet, amelyek amúgy csak lappanganak. Ezért van az, hogy beleéléssel tudom olvasni a verseidet, olyannyira, hogy többször megteszem, hogy magamnak hangosan újból elolvasom, kiízlelgetve a sorokat. Hát ez van. Örülök, hogy erre lehetőségem van, általad, az írásaid által.
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
A válaszom priviben megy.
Szeretettel: Klári
Szia Klári! Boldogok azok, akik ismerik az örök titkot "az elsőtől utolsó szegig"! Nekik könnyebb úgy jelen lenni, h nincsenek itt. Hitet tettél újra, s ez nagyon tetszik, mint ahogy a versed is! Üdv: én
Szia Bödön!
Tényleg boldog vagyok, ami persze nem állandó vigyort jelent az arcomon, vagy szüntelen örömködést a nap huszonnégy órájában, hanem annak a boldog tudatát, hogy jó helyen vagyok, azon a helyen, amit kijelölt számomra az Úr. Köszönöm szépen a véleményed!
Üdv: Klári