Ulla Hahn: Anständiges Sonett / Tisztességes szonett

*”Schreib doch mal ein
anständiges Sonett!”
St. H.

Komm beiß dich fest ich halte nichts
vom Nippen. Dreimal am Anfang küss
mich wo’s gut tut. Miss
mich von Mund zu Mund. Mal angesichts

der Augen mir Ringe um
und lass mich springen unter
der Hand in deine. Zeig mir wie’s drunter
geht und drüber. Ich schreie ich bin stumm.

Bleib bei mir. Warte. Ich komm wieder
zu mir zu dir dann auch
›ganz wie ein Kehrreim schöner alter Lieder‹.

Verreib die Sonnenkringel auf dem Bauch
mir ein und allemal. Die Lider
halt mir offen. Die Lippen auch.

*DieA ufforderung des 1915 geborenen Stephan Hermlin an seine junge Kollegin, Jahrgang 1946.

*”Írjál már végre egy
tisztességes szonettet!”
St. H.

Jer, foggal tapadj, nem elég
csak épphogy. Három csók először
ahol jót tesz. Föl
szájtól szájig mérj. Meg kell festék

a szememre karéjba,
és hadd folyjak át titkon
a karodba. mutasd, hogy megy szinkron
tobzódás. Ordítva vagyok néma.

Maradj itt. Várjál. Visszatérek
hozzám, hozzád, úgyis,
›mint a refrén, ha szól egy régi ének‹.

Gyúrd le nap csillámát hasamról is,
de véglegesen. Szemed, kérlek,
tartsd nyitva nékem. Ajkad is.

*Az 1915-ös szöletésű Stephan Hermlin ajánlása 1946-ban született fiatal kolléganőjének.

(fordította: Tauber Ferenc)