Utazó vagyok ebben a világban,
sírva jöttem óvó méh burkában.
Nevelkedtem békés biztonságban,
megértésre és szeretetre vágytam.
Aztán jöttek az évek zabolátlan,
nem néztem a jövő szótárába
bővelkedtem ezernyi csodában,
de nyargalt az idő még szaporábban.
Utazó vagyok ebben a világban,
voltam hullámvölgyben és csatákban,
élet viharában, sorscsapásban,
s eveztem a boldogság csónakjában.
Utazó vagyok ebben a világban,
lassan ott leszek a föld porában.
Ám a vég végső pillanatában,
még gyönyörködök madárka hangjában.
2 hozzászólás
Elizabeth! Nagyon szépen írod meg az életutat, de a végén a korona egy csodás hang, madárka hangjában az élet minden szépsége, jósága, szeretete. Kedves versedhez gratulálok. Éva
Kedves Éva! Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy elolvastad a versem. Hálásan köszönöm a hozzászólást, értékelést, kedves szavaidat. Szép napot: Zsuzsa 🙂