Kérésedet még hallottam,
Visszasúgtam a hegyi szellőbe,
Hegy erdeiben az tovahaladt!
Láttam nyomaid a sárban,
Porban, s a vadak vérében.
Büszke vadász, ki rettenthetetlen,
Bátor szíved a veszélyben!
Mint vadak szelleme, s vadászoké,
Követem utad az éjben.
Veled tartok, vezetem nyilad,
Eredeim sötétjében!
Messze hontol, otthon melegétől,
Járod a bú világát.
Keresed, kutatod, míg meg nem találod,
Életed prédáját.
Büszkeséged példás e földön,
S messze híre jár.
Mégis téged a kétely gyötör,
Féld-e erdőm haragját.
Mint vadak szelleme, s vadászoké,
Követem utad az éjben.
Veled tartok, vezetem nyilad,
Eredeim sötétjében!
Még ha a bosszú oly édes is,
Medvék, farkasok!
Miért nem kaptok emberre most,
Ki testvérre vadászott?
Gyúljon a harag, izzon a vér,
S follyon át az éjben!
Vadász bünös lelkedre mond
Átkot az éj sötétje!
1 hozzászólás
Szerintem jó lett, olyan érzésem van, mintha egy ráolvasás lenne, az erdő sötétje, a vadak, medvék, farkasok és a vér misztikussá teszik, érezni a hangulatát. Ha meg van zenésítve, mivel dalszöveg, biztos érdekes lehet!
Üdv. Zemy