Labirintusban
Veszve,
Ösvényerdőbe
Rejtve,
Növényrengetegben
Felejtve,
Levéltengerben
Elejtve,
Fejveszetten
Keseredetten
Keresek
Valamit rólad,
Mit,
Gondolatban
Veszve,
Kezembe
Rejtve,
Fejemben
Felejtve,
Lelkemben
Elejtve
Messze tengeren,
Itt hagytál.
Valamit magadról,
Mi lassan
Kikopik magától…
10 hozzászólás
Hú nem jöttem rá ezt hogy kell szépen olvasni. nekem nem állt össze teljesen. túl sűrű szerintem de valószinüleg tévedek amúgy a mondanivalója tetszik grt
mármint az nem állt össze hogy miről szól?:-)Majd elmondom két mondatban,ha érdekel:-)
Hu nekem nagyon tetszik, jo pörgösen lehet olvasni és az utolsó pár sornál lelassul. Gratulálok hozzá:)
Köszönöm yokiee, örülök, hogy tetszett:-)
Hát, egyszer minden véget ér…
És mindig elkezdődik valami. Remény, hit, szerelem. Ezekért érdemes élni. Nagyon megköszönném, ha elolvasnád a Zs.-t! Kiváncsian várom, mit szólsz! Sok sikert!
Általában az emlék a boldog percekről múlik el a legnehezebben. De elmúlik…
Nagyon szép vers. És tetszik a stílusa.
Köszönöm,örülök, hogy tetszett,nekem így visszaolvasva már nem tartozik a kedvencek közé, de semmit nem bánok meg, akkor ez jött, oka volt. Boldog vagyok hogy véleményeztél!
H.
Kedves Hayal!
Megkésve bár, de én is gratulálok! Tetszik a vers mondandója, a ritmusa, továbbá a szavak játéka, rímei, csengésük. Tetszett!
Üdv: Sanyi
Kedves Sándor! Nagyon köszönöm, hogy írtál! Ez egy régebbi versem, de örülök, hogy elnyerte tetszésedet, olvass máskor is!
H.
Úgy lesz! :-))