Válaszleveleim Annámnak

Első válasz

Drága Annám!
Remegő kezem félve tépte fel leveled, hiszen már oly régóta nem tudtam Felőled. Elmentem. Hajtott a vágyam, itt hagytalak.
Látom göröngyös utad bejártad. Büszke vagyok Rád, hogy ily tehetséges nő vált Belőled. Nem hiába nemzettelek, véremből vérem. Ne félj! A szó bátor, mit ajkad elhagy. Tanuld meg szöveged, ha improvizálni nincs merszed! Ne feszengj!
Felgördül a nehéz bordó bársony, Téged les már a közönség. Látom, ahogyan méltósággal átadod magad a szerepednek. Hallom, ahogyan a közönség éljenez.
Annám! Messze vagy tőlem, de hidd el, bennem élsz ártatlan kicsi leányként. Előttem van, ahogyan szőke fürtöcskédet lengeti a szél. Gyönyörűek azok a mosolyráncok, mert Annám, emlékszel, amikor ölemben ültél? Azok a kicsi gödröcskéid, olyan huncutok voltak, már akkor megmondtam, sokra viszed Te leány!

/Szerető apád/

Második válasz

Drága Annám! Fájnak soraid, vádoló szavaid rosszul esnek. Tudom, nehéz sorod volt anyád mellett.
Most elmondom Néked édes Annám, anyád sosem illett hozzám, de elvettem, mert megrontottam. Tizennégy évesen letiportam, én akkor már elmúltam huszonnyolc.
Volt bennem annyi becsület, hogy apádnak elismerjelek. De nem bírtam sokáig Veletek. Anyád volt apró, cselédnek született. Mosott eleget, hogy legyen kenyeretek, mert én elmenekültem a tengeren túlra a három millió koldus országából. Mit sem törődve azzal, hogy esetleg éhen haltok. Másra, többre hívattam, nem csak arra, hogy etesselek Titeket. Hiszen hiába dolgoztam a szappangyárban, semmire sem volt elég az a pár pengő. Sajnálom Annám, hogy aprócska kacsód marta a lúg. Bocsásd meg apádnak, hogy ily bárdolatlan volt.
Örülök Annám, hogy jól megy a sorod. Nekem leáldozott. A színészek szeretetházában kallódom a sok kivénhedt színész között.
Annám, édes Leánykám!
Ha hiányzik agg atyád, ha még látni akarod, ebben az életben, gyere el értem, hozz haza Életem, hadd pihenjek majd e lágy földben.

/Esdeklő apád/