Valentyin Gaft: A lepke

БАБОЧКА

Через муки, риск, усилья
Пробивался к свету кокон,
Чтобы шелковые крылья
Изумляли наше око.

Замерев в нектарной смеси,
Как циркачка на канате,
Сохраняют равновесье
Крылья бархатного платья.

Жизнь длиною в одни сутки
Несравнима с нашим веком,
Посидеть на незабудке
Невозможно человеку.

Так, порхая в одиночку,
Лепестки цветов целуя,
Она каждому цветочку
Передаст пыльцу живую.

Когда гусеница в кокон
Превратится не спеша,
Из-под нитяных волокон
Вырвется ее душа.

Жизнь былую озирая,
Улетит под небосвод.
Люди, мы не умираем,
В каждом бабочка живет.

_________________________

A LEPKE

Erőlködve, kínnal végre
Bábból lepke jött világra,
Hogy szemünket megigézve
Libeghessen selymes szárnya.

Nektárkeverékből kelve,
Mint artista a kötélen,
Szárnyával, mi bársonykelme,
Egyensúlyozik ő szépen.

Kurta létét összevetni
A miénkkel lehetetlen,
Mi meg nem tudunk pihenni
Emberként egy nefelejcsen.

Egymagában így libegve
Szirmot százszámra megcsókol,
S minden egyes kis kehelybe
Hint az élő virágporból.

Midőn hernyóból a bábban
Lepke lesz, az nyugton vár,
Finom szálak fogságában
Lelke félig szabad már.

Aztán búcsút int lakának,
Messze röppen, égre kél…
Nem halunk meg, embertársak,
Lepke – mindnyájunkban él!

_________________________