Vonatom a sínen robog
Útja megvan, jól tudom
Rohan csak az állomáshoz
Dolga nincs más, úgy tudom
Robog gyorsan, sín előtte
Talpfákon a bizalom
Halad útján, tör előre
Tarka, színes dombokon
Dombtetőről letekintve
Mögötte a fájdalom
Sötét felhők, borús napok
Elhagyta már, s jó nagyon
Előtte az állomás is
Látni már és szép nagyon
Mindjárt ott van, túl a váltón
Egykettőre megkapom
Jaj de ott van
Nem is látszott
Ott egy ember
Mit csinál?
Nem is tudja
Nem is érti
Mégis úgy tesz,
Vége már
Szép állomás
Nem látom már
Új irány és haladás
Sötét felhők újra gyűlnek?
Lessz e még egy állomás?
2 hozzászólás
Nagyon szép, gondolatébresztő vers. Gratulálok!
Koszonom szepen! 🙂