a sántuló percek,
szék korhadt lábában
álmos szú perceg.
Lassul az árnyék is
– a napot követve
bokrok alá hever –
nincs táncolni kedve…
Lusta léptű délután
este felé ballag,
tudja – a hegy mögött
már ezernyi csillag
fényt gombol a nyári
bársonysötét égre,
kertek alatt szellő perdül:
tán enyhet hoz végre…
6 hozzászólás
Szép ez a nyárutó, nagyon az!
Szeretettel:Marietta
Köszönöm Marietta 🙂
Kedves dreaming!
Pont ilyen verset szerettem volna olvasni. Nagyon jó lett, mincs mit hozzáfűzni.
A.
Ez nekem öröm, drága Andrea 🙂
Köszönöm!
Ez de kis szép! 🙂
Poppy
Szia Poppy!
Örülök, hogy tetszik 🙂