Vigyázat, bohóc

Munkába menet az iPodomba írtam:
Néha azt érzem, túl lelkes vagyok e világra. Nagy dolgok kizárva.
De piciségek, oly nagyon boldoggá tesznek. Belle, Rozella és Mikijozsa, Ti vagytok az Óriás Kedves Piciségek, mert nem várt volt jeleztétek, tetszenek Nektek az írásaim.:-)))
*
Ellenséges környezetben, nos,
merem-e magamat keresni, s ha
megtalálom, merem-e szeretni? Vagy,
legalábbis, nem szégyelleni.

*
Vigyázat, Bohóc!

lesznek még napok, hetek és…évek
órák, vad percek,
pillanatok
lesznek még kéjek, örömök, félszek,
Kicsik
és igen nagyok.
De csak nevetek, vicsorgok érted! Nem siratok.

Testemen pókfonat, alatta, lassan kiszáradok.
Elmém rugója fárad, bekeni emlékem napfonatod.
Édes olajod konzervál engem,
a festék hiába lepereg, vérem
szivárog csendben, s lelkem még didereg.

Bohócod lettem!
Oly jó a kedvem,
régi már nem leszek soha.
Követőd voltam, árnyékod loptam,
mókáztam, bújtam, de nem volt hova.
Most árnyékban élek, de soha nem félek.
Kócot kefélek, ha tükörbe nézek, nem látlak többé soha.