anyu de fáj és némán éget
utálom a villamosszéket
túlsül a szív nem marad eszme
egy székben ülve maradok fekve
itt lent a hallgatás mélyén ugyanaz
ájultan mar el a pirkadat
álmaimban féktelen zavar
bíbor szememben tombol a vihar
nincs mögötte semmi alázat
a rózsás köd körötte tompuló káprázat
elveszett sikolyok ropognak alattam
elvesztett harc amit megtagadtam
mosolyának összes apró ránca
belemosódott a köztes félhomályba
a szívemig szorított míg végül feladta
majdnem szerethettem egy pillanatra
anyu de fáj és némán éget
utálom a villamosszéket
túlsül a szív nem marad eszme
a földre rogyva s én maradok fekve
8 hozzászólás
Kedves Cyankalla!
BÚÉK!
🙂
Valóban nem lehet kellemes egy ilyen helyzet, és nem is kell villamosszék ahhoz, hogy az ember ilyenben találja magát, a lényeg, minden jóban van valami JÓ, bárhonnan talpra lehet állni.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szintén BÚÉK!
Kedves Cyankalla!
Versed hangulata nyomasztóan hat rám, de éppen ezért tetszik annyira. Egyedien fogalmazod meg az érzéseidet. Érdekes metaforákat használsz. Nem halmazod a jelzőket, amelyből nem is keletkezhetne más, mint egy giccs halmaz.
Villamosszék című alkotásod VERS!
Attól vers, mert van üzenete, üteme. Megérinti és magával ragadja a magfajta olvasót.
Örülök, hogy olvashattam versed.
Köszönettel: Noémi
Írj még, írj vidám hangulatú verseket is, lécciii, léciii!
Jaj, ez olyan snassz hozzászólás……….de komolyra fordítva a szót, írj ha kifolyik pennádból a líra, csakis akkor írj!
Barátsággal: Noémi
Kedves, eferesz és Noémi!
Köszönöm az érdeklődést, mindenkiben ott az igazság… 🙂 Lesz még másképp is! Akkor majd bennem lesz! 🙂
Örülök, hogy örülünk! 🙂
Puszim Nektek!
Mindenképpen érdekes, sűrű, kifejezetten erős vers lett bennem, talán a zaklatottsága, a részletessége, a felkiáltásai miatt, de nagyon erősen érezhető. Tetszik, hogy a központozás elhagyásával rá tudtál emelni a vers érzésvilágára.
aLéb
Sajnálom, én félreértettem. Elnézést kérek Tőled.
Azonban én az írásjelek nélküli versekkel nem értek egyet. Persze, ez az én bajom.
Amikor én a verstant tanultam, ilyesmit el sem lehetett képzelni. Változnak az idők, tudom.
Üdvözlettel: Kata
Tudom, divatba jött egy időben ez a forma, ahol elhagyják a versből azt, hogy nem mondatokban fogalmaznak, elhagyják a nagy kezdőbetűket és a különféle, de fontos írásjeleket.Általában azok szokták ezt használni, akik nem tudják, hol és mikor kell, milyen írásjeleket kitenni, és ezt a szokást is csak olyan személy találhatta ki.
Pedig ezek nélkül sántít a vers.
Ugyanis olvasásnál, vagy pl. versmondásnál nagyon fontos, hogy legyenek mondatok és írásjelek, ez a az egyik fontos előírás a verseknél. Nem javítja, hanem rombolja a szöveg értelmét! Ugyanis a verseknél ugyanaz az előírás, hogy a magyar helyesírás szerint kell megalkotni. Ha felteszed a helyesírás-ellenőrzésre a verset, meglátod, hány hibát fog jelezni! Próbáld ki!
Az előttem szóló utolsó mondata is röviden ugyanazt a hibát jelzi: "központozás nélkül is!" Tehát ha nem hiányoznának, a vers sokkal többet mondana el az olvasóknak.
Kérlek, ne neheztelj érte, hogy elmondtam. Gondolkozz el rajta.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, félreértettél. Éppen hogy érdemeként írom a versnek, hogy a központozás elhagyásával egyfajta interaktivitást, az olvasónak hagyott megfogalmazási lehetőséget nyit így a vers. Ettől fokozottabban megélhetővé lett bennem a vers. Ezt jelenti nekem az, hogy a "központozás elhagyásával rá tudtál emelni a vers érzésvilágára".
Üdvözlettel: aLéb