(Egy kicsit másképp…)
Minek járunk olyan helyre,
hol azelőtt minden szép volt?
Valamikor,nem is olyan régen….
Ma pedig csak rossz érzéseket kelt.
Szép emlékek felvillannak,
Régi arcok rám mosolyognak,
én visszamosolygok…
Mégsem az igazi.
Legszívesebben sírnék,
szabadjára engedve az érzéseket.
De nem lehet. Miért?
Mert nem és kész.
Mert ott az a régi szempár…
Mindig rám néz és vár.
Ismerem minden villanását.
Szemei szavakat sugároznak felém:
„Szeretlek még,légy az enyém!”
Életét mégsem velem éli,
egy tüzes barna várja haza.
Mellőle kelt fel ma éjjel is,
hogy engem szeressen a végletekig.
Szeme rám ragyog, hangja simogat,
keze az enyémet keresi az asztal alatt.
Szavai gyönyörűek,
szemembe mégis könnyek gyűlnek,
Mert nekem szól minden szava,
és látom, érzem, hogy igazak.
Mégis sírok,hisz annyira fáj,
hogy nem mellettem ébred már.
3 hozzászólás
Szia!
Látom a versed régi,azóta a gondod megoldódott talán.Fiatal vagy új szerelmek jönnek -mennek.Ettől szép az élet.Ettől jön az ihlet.Gondolom e tárgykörben több vers is született.Olvassuk mejd gondolom.
Ehez gratulálok!
Szeretettel üdv:hova
Köszönöm szépen!
Valóban sok ehhez hasonló született, de nem mindegyik alapszik a valós életemen. Sok a fantáziám szüleménye.
Kicsit furcsa szerelem a Tiéd, nem lehet könnyű.
Szeretettel: Kata