Víznek partját sodorja ár!
Kavics melyet belédobtak,
örvényt kavart mára.
Vajon tudja-e, hogy csak
egy eszköz, fodrok lubickolására.
A hullámok egyszer összecsapnak,
majd kisimulnak, elúsznak
a nagy végtelenbe, megsemmisülve.
De a kavics ott marad
elárvulva, vízfenéken magában.
Víz partján
By Deák Éva
2 hozzászólás
Örök igazság drága Évike!
Rövid, de remek vers!
Szeretettel: Ica
Köszönöm Icu látogatásod. Szeretettel láttalak Éva