Vladimir Nabokov: Egy lepke felfedezésére

Vladimir Nabokov:
EGY LEPKE FELFEDEZÉSÉRE

Én leltem, a nevét tőlem kapta,
Én vettem a latin fajjegyzékbe,
Én vagyok e rovar keresztapja.
Nem vágyakozok több ismertségre.

Szárnya tárt a tűn (bár alszik mélyen),
Meg van mentve féreg társaitól,
Tartjuk majd eldugott, biztos helyen
Más mintákkal, nem lesz belőle por.

Trónok, zarándok csókolta kövek,
Versek: emlékük tűnő, illanó.
Tied az örökké való élet,
Felcimkézett, aprócska pillangó.

(Jónai Zs. Balázs fordítása)

Vladimir Nabokov:
ON DISCOVERING A BUTTERFLY

I found it and I named it, being versed
in taxonomic Latin; thus became
godfather to an insect and its first
describer—and I want no other fame.

Wide open on its pin (though fast asleep),
and safe from creeping relatives and rust,
in the secluded stronghold where we keep
type specimens it will transcend its dust.

Dark pictures, thrones, the stones that pilgrims kiss,
poems that take a thousand years to die
but ape the immortality of this
red label on a little butterfly.