Volt egyszer egy… az Óperencián is túl…
Egy sárkány, akiből királylányt faragtak.
Na, de még milyet!
Képzeljétek,
Fent lakott a toronyba,
Királyfikra tüzet okádott mindig vala.
Egyszer egy királyfi jött…
És győzött.
Felmászott a toronyba,
Az ablakon át,
Megfogta a sárkányt,
Magához húzta és megcsókolta.
Akkor jött a döbbenet,
Mert ott ült előtte
A sárkány?
Vagy a királylány?
Maga se tudta eldönteni,
Sőt kezdett félni.
A királylány tüzet böfögött,
Az meg egyből bőgött,
Odalett a szőke hajkoronája.
Mire csak annyit mondott a leány:
– Hoppá, bocsika! –
Majd újból előbújt belőle a sárkány.
A királyfit kiröhögte,
Majd a toronyból levetette,
Az meg kezét-lábát törte.
Kérdem én, megérte?
Hol volt…
Hol nem volt…
Na, legyen már vége!
Hát minek is? A mesének!
Vége lesz,
Mert én vagyok a sárkány,
Aki tüzet okád.
Véged!
6 hozzászólás
Eddie!
Már megint a megszokott stilusod! Jó, főleg a vége! Nem tudom ki lehetett az a királyfi?
Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szia Panka!
Igen-igen már megint az a stílus, amiből sosem fogok kinőni valószínűnek tartom. Most egy dalszöveg ihletet meg, még pedig az " Animal Cannibals – 1×1 " című száma.
Szió
Eddie
Szia!
Sárkány, sárkány lady:-)) Jó lett ez a maga nemében:-)
Üdv:Selanne
Szia!
Örülök, hogy tetszik!
üdv: Eddie
Kedves Eddie!
Panka azt írta: A megszokott stilusod. Ez a kis rövid mondat, mint a villám ütött belem. Hát létezik az, hogy én olyankeveset olvastam tőled, hogy azt nem vettem észre. Látod, most jut eszembe, ez is egy butaság amit írok, mert indirekt magamnak ártok vele, de nem tudom azt írni, ígaza van neki. mert én eddig nem vettem észre, és ennek csak az az oka, hogy keveset olvastam tőled. De mert medicinis nézve a szimpton megvan, az előidézőjét ismerjűk, a gyogyitási modszer egyszerű: Antal, többet olvsass Eddie verseiböl! Mikor egy kicsit mérges vagyok magamra, akkor mindig a hivatalos nevemen szólitom magamat.
Vicc nélkül, ez a vers nekem nagyon tettszet, a forma különössen, nem az a megszokott társadalmi kényszermellény, amit sok verben használnak.
üdv Tóni
Szia Toni!
Igen van egy megszokott stílusom, amit nem tud senki kiverni belőlem, bár másik oldalon szerették volna, de nem jött össze. Sőt állítólag nincsen ritmusa a verseimnek. Amin kiakadtam azon az oldalon, hogy olyan verset feltett, aminek semmi, de semmi értelmét nem láttam, sőt akinek mutattam és ír sok éve verset..kérdezték, h " ez meg mi? ez vers? na ne idegesíts!" Úgyhogy elhatároztam, hogy oda többet verset fel sem teszek, mert nem érdemes. 🙂
Örülök, hogy így jártál!
üdv: Eddie