Az élet igenis szép

Válasz Hanga (2010-10-09 19:00:42) üzenetére:

gratulálok 🙂

Fura, hogy ide nem írt senki majd' három hónapja.
Akkor leírom, az én mai napom miért volt jó: a gyerekeimmel készítettünk egy madárijesztőt, Jolánt, az őszi mulatságon lezajlott madárijesztő-szépségversenyre, és különdíjasok lettünk, a "Legtoprongyosabb" kategóriában, ami madárijesztőknél az elismerés jele 🙂
+ a gyerekek győzedelmeskedtek tökgurításban, gólyalábazásban és zsákban-futásban is, hát, ennyitől is szép az élet, remélem.

Válasz Vesztergom Andrea (2010-07-15 00:00:01) üzenetére:
Megoldja az idő, én tudom, de sokszor visszatér majd. Az ilyeneket nem lehet elfelejteni, csak a gyomorremegés enyhül idővel. Őszintén veled érzek.

Zoltánnak szerintem ugyanennyire fáj - csak én csajból vagyok, ezáltal sérülékenyebb anyagból gyúrtak. Biztos vagyok benne, hogy amikor a hír a médiában megjelent, minden kollégám agyán átfutott, hogy "jaj, remélem, nem a mi iskolánk gyereke..."
Mert nekem azonnal. S szerintem mindenkién. Hogy hátha nem a mi sulink tanulója, nem egy Kisgyerek mitőlünk, akit minden nap láttunk, ismertünk, segítettünk.
S amikor megtudtuk, hogy de, igen, a "mi gyerekünk" volt, akkor...
Szóval, kegyetlen, lélekgyilkos érzés. S most, jelenleg, túlléphetetlennek érzem. Bizonyára megoldja az idő, de most még nem látom oldódni...

Válasz Finta Kata (2010-07-14 10:42:45) üzenetére:
Ja! Hallgasd meg a mai zenei csemegét, amit küldtem nektek a zenesarkocskában sok szeretettel! 🙂

Válasz Finta Kata (2010-07-14 10:42:45) üzenetére:
Szia Kata! Felüdülést neked! 🙂

Egyébként most én elmondhatom, hogy azért az élet néha - igen is szép (eltekintve az előzőektől!)
Búcsúzom Tőletek egy időre, mert beutalót kaptam a Széchenyi fürdőbe (nappali kórházi kezelésre - rozoga alkatrészeim javítására). Lnyomnál leszek megszállva, s mivel a kezelések napi 4 órát vesznek igénybe, azért majd fordítok időt arra is, hogy benézzek Hozzátok, úgy sem tudnám megállni, hogy annyi időre távol maradjak tőletek.
Legyetek továbbra is olyan jók, és aranyosak, mint eddig, s gondoljatok rám néha...
Szeretettel: Kata

Válasz Szokolay Zoltán (2010-07-14 06:40:25) üzenetére:

Valóban ilyen jól ellátják őket?, még színestévét is kapnak?! Még enni sem adnék nekik, s minden nap mogyorófabottal tízet ütnék a hátsójukra, emlékeztetve őket arra, amit tettek!
Nehogy elfelejtsék, miért ülnek ott!!!

Válasz Vesztergom Andrea (2010-07-14 00:32:33) üzenetére:
Szia Szkít!
Mélyen együttérzek veled, ismerve a körülményeket, hasonló dolgokat is tapasztalva. Az élet tényleg néha iszonyúan fáj. Ebben a fájdalomban kell kutatnunk, keresgélnünk a szépségeket. Nagyon nehéz, de vannak. Elbújva, körömmel kikaparva, de vannak.
Zoltánnak is igaza van.
Szeretettel: Kankalin

A történet ott kezdődött, hogy az elkövetőt kiképezték arra, hogyan kell ölni, hogyan kell terrorizálni jámbor embereket. Aztán gyakorolni kezdte. A közvetlen környezetén.
Tettéért most a társadalom pár évig szállást, étkezést, színestévét biztosít számára.
A kiképző szervezeteket kellene megszüntetni. Világviszonylatban.

Nem, most nem szép az élet. Ahol meghalhatnak 11 éves kisfiúk, mert agyonverik őket, az az élet egyáltalán nem szép.
FÁJ.
Nagyon fáj.

Jaj de jóóó, süt a nap!

Közeleg a tavasz! Már itt van a levegőben, érzem!

http://www.youtube.com/watch?v=h5kfLG4c_PE&feature=related

A fogmosás sokat jelent :))

Én szánkóztam 🙂 Tízen valahány éve először. Kék-zöld vagyok, estem-keltem, de megérte 🙂 Most is szakad a hó 😀