Vannak nagyon jól elkapott, és megvalósított zenék még a XXI. századi kissé túltechnológizált korszakban is. Amikor először hallottam kissé felállt a hátamon a szőr, de aztán újra, és újra meghallgattam.
Lindsey Buckingam dala egyszerre fanyar, melankólikus, és mindenképp arra készteti az embert, hogy lassítson le, töprengjen el az Élet összetett dolgain.
Elvis Presley a XX. század nagy avantgarde-stílusú, rock and roll legendája volt, és mennyi mindent képes volt hozzáadni egy-egy élő előadásához, hiszen a studiófelvételeket - elmondása szerint -, ki nem állhatta. Vajon milyen ember lehetett Elvis, mint magánember? Hűséges férj? Alig hihető, elvégre bármit és bárkit megkaphatott, amit csak akart. Hogy felelősségteljes apafigura és szülő lett volna? Nos, voltak kisebb-nagyobb próbálkozásai...
A pergő afrikai ritmusokban lehet valami; felpezsdítik az ember vérét, ugyanakkor kicsit mindig el is gondolkoztatják a valódibb Életről.
https://m.youtube.com/watch?v=td2eki702yw&pp=ygUSdG95IGNvd3MgaW4gYWZyaWNh
A magyar könnyűzenét sokfajta módon lehet értelmezni; ízlés, stílus dolga. Mégis egy-egy ritmikus dalszöveg óhatatlanul is hamar belopja magát az ember lelkébe, és szívébe.
https://m.youtube.com/watch?v=0CaS__WtTWc&pp=ygUbZGVzcGVyYWRvIGd5ZXJlIMOpcyDDoWxtb2Rq
Szolnoki Péter és a Bon-Bon zenéje valahogy kellemesen laza-lezserré varázsolja az ember napját, akárhány alkalommal csak meghallgatja őket.
https://m.youtube.com/watch?v=daRrytjLrqM&pp=ygUXYm9uYm9uIG1lZ3llayBhIGhvbGRyYSA%3D
A 90-es évek diszkó-retrós hangulata köszön vissza ezen a pergős dallamú, kicsit teknós számon.
https://m.youtube.com/watch?v=8DNQRtmIMxk&pp=ygUOU2F0dXJkYXkgbmlnaHQ%3D
Paul Simon mindig képes meglepni az embert. Dala egyszerre sokatmondókat, és ahogy mondani szokták híven, valósággal tükrözik is a valóságot. Amikor ezt a dalt először hallottam az érettségi vizsgámra készülődtem, és valahogy megragadt a fejemben a dallama.
Egy újabb már-már klasszikusnak számító country-válogatás 1994-ből, mely főként a Két cowboy New Yorkban c. filmből lehet sokak számára ismerős.
https://m.youtube.com/watch?v=K4PkdpF-IUY&pp=ygUOVGhlIENvd2JveSBXYXk%3D
Az amerikai country-zene azt gondolom sosem megy ki a divatból; annyira zsigeri mélyen benne van a közgondolkodástól kezdve az egész amerikai popkultúrában, hogy annak szinte kitörölhetetlen része lett.
Frank Sinatra örök Legenda nagy betűvel. Dalai szinte egy egész életérzést, korszakot, és a XX. századot is meghatározták, és formálták. Mégis egy-egy performance zenei előadó szinte óhatatlanul feldolgozza egyik-másik dalát.
Van valami lírai, melankólikus, mégis nagyon őszinte-igaz az amerikai folklór zenében. Az ember sokszor úgy érezheti valóban húsba vág.
https://m.youtube.com/watch?v=YuYlwI8Vc8Q&pp=ygUQZG9uIG1hY2xlYW4gbGl2ZQ%3D%3D
Az igazság az, hogy kezdetben nem igazán kedveltem a szaxofont. De amikor először meghallgattam Candy Dulfer egyik kult-számát azonnal belopta magát a szívembe.
https://m.youtube.com/watch?v=_5kKo2_2MzI&pp=ygUNbGlseSB3YXMgaGVyZQ%3D%3D
A Nicelback-együttesről először a 2000-es évek elején hallottam; úgy szívtam magamba zenéjüket, minthacsak megakarnám érteni a Világot, mely körbevesz. Talán az érettségi előszele is közrejátszhatott, és a továbbtanulással kapcsolatos hajcihők egész sorozata.
Egy-egy szerelmes, romantikus dal bizony mondom felébreszt az ember összetett lelkében nagyon sok kavargó érzést; Peter Ceteraúgy is mint a Chichago-együttes egyik énekese fantasztikus orgánumával azonnal haást gyakorol az emberre.
Utolsó post: Filmek Legújabb tagunk: Yoco Legutóbbi bejegyzések Olvasatlan hozzászólások
