Válasz Poppy (2010-01-24 00:09:56) üzenetére:
Szerintem a Napvilágon most én vagyok a legsántább, legbénább! De azért gyógyulok!!!
Jó a sztorid!
Na akkor én is mesélek egy "csúszós" sztorit, igaz, az jól végződött.
A gimis évek alatt sokat jártunk ki a ligetbe, és egyszer egyik barátnőmmel télvíz idején is kimentünk, kiszellőztetni a fejünket. A havas úton egy darabon el volt kotorva a hó, és egy jeges sáv "képződött", gondolom, hogy a gyerekek csúszkáljanak rajta. Láttuk, hogy tükörjég, de "mit nekem, én úgyse esek el" felkiáltással simán ráléptem. Kb. azzal a lendülettel úgy estem hanyatt, hogy csak úgy nyekkentem! Szerintem simán nyakamat törhettem volna, de szerencsére semmi bajom nem történt!
Szóval csajok, fel a fejjel, amíg van! Vigyázzatok magatokra és gyógyuljatok meg hamar!
Válasz Finta Kata (2010-01-23 22:17:39) üzenetére:
Szia Kata!
Aranyos a történet! A jókívánságot a magam részéről nagyon megköszönöm, én is mielőbb szeretném!
Az esésekről és zúzódásokról hagy mondjak el én is hasonlót élményeimből:
A már elég sokéves „kislányom” a helyi kórház röngen-osztályán kezdte élete munkás napjait. Téli fagyban délután hazaérve, azzal fogad: jaj, anyukám, ne mászkálj kint, nagyon csúszik az út. Ma is tizenöt BOKÁT, meg majdnem annyi KÖNYÖKÖT hoztak röntgenezni.
Legközelebb azt mondja: kinézek az ablakon, megint egy bokát hoznak.
Ilyen síkos időben sokan megcsúsznak, és sokan a kórházban kötnek ki.
Egy közeli faluban akadt dolgom, s olvadáskor megcsúsztam a jégen, fenékre estem. Szerencsémre a karomon gyerek irhabunda kabátot vittem, arra estem, így nem tört el a karom. De a lányom úgy elkezdett nevetni, olyan vicces lehettem, ahogyan a mocskos hólében forgolódtam, s a síkos jégen alig tudtam, persze a segítségével, kikecmeregni. Aztán és is nevettem, mert nem lett semmi bajom, csak tetőtől talpig olyan sáros lettem, hogy a kabátomból csöpögött a hólé.
S Nektek mielőbbi felgyógyulást kívánok!
Az ágyban kifejezetten jó dolgok szoktak történni... saját tapasztalataim alapján 😀
Most nem fogok korán kelni, mert egész nap feküdnöm kell hanyattvágva magam. Az ágyban meg csak nem történik semmi rossz velem! 😀
Hát aztán csajok!
Nem kell rögvest hanyatt vágni magatokat, ha láttok egy jó pasit 😀
Egy jótanács Kankalin: "Ki korán kell, összetöri magát...."
(gonoszgonoszgonoszgonoszgonoszgonosz)
Nekem még mindig pocsék a térdem. A bokám jobban kiheverte. Nem maradt más választásom, mint az írás, mert azt fekve is lehet.
Ép csontokat mindenkinek! Mindjárt itt a tavasz!
Válasz Kankalin (2010-01-22 20:51:11) üzenetére:
Na, én is majdnem csatlakoztam a roki-klubhoz... 🙁 A lefagyott járdán bemutattam egy tízpontos talajgyakorlatot, ami majdnem spárgával végződött. Még jó, hogy nem látta senki... Jól meghúztam a fenekemet, én is sántikáltam egy darabig.
Válasz Hanga (2010-01-22 20:30:13) üzenetére:
Gyógyulást! Nézd optimistán a helyzetet: két kigyúrt dögös beteghordó vitt be. 😉
Basszus, csajok, vigyázzatok magatokra! 🙁
Na, akkor jobbulást a sántikáló bandának! 🙂
Hanga, azért az jó hír, hogy végre rájöttek, mi a baj.
Én csak egy sima megfázással, torokfájással küzdök. De remek recepteket kaptam a gyógyszertárban, és már kúrálom magam. Közkinccsé teszem, mert finom :):
Olivaolajon megfuttatunk zúzott foghagymát, hozzáadunk tejfölt és az egészet piritóskenyéren fogyasztjuk. Finom és büdös. 🙂
A másik, amit még holnapra halasztottam, de a gyógyszerészem szerint szintén hatásos: grapefruit, narancs és citrom leve kifacsarva. Mondjuk ez nem nagy újdonság, de ha már a patikárius is ezt ajánlja "csíp, mint a fene, de használ" felkiáltással... 🙂
Szóval, gyógyuljunk mind!
Szia Hanga!
Üdvözöllek a klubban! Én is nagyot estem tegnap hajnalban hólapátolás közben, de rosszabbul jártam, mint te. Borogatás, kenegetés, fásli, könyökmankó, ágynyugalom.
Na ez az utóbbi a legrosszabb.
Boldog névnapot kívánok Vandának!
Végre kiderült, hogy mi bajom van, (2009.06.14. óta, hmm, mily fejlett a mai orvostudomány :-/ ) akut (vagy akkut??) homlok- és arcüreggyulladásom van, hörghuruttal fűszerezve. Tehát lehet, hogy nem is vagyok asztmás,ami jó hír lesz, ha igaz lesz a végén, és tényleg hat a harmadik antibiotikum, aminek a legenyhébb hatása a szívleállás (na jó, nem ez a legenyhébb 🙂 ) és végre nem fogok köhögni. Jó lenne.
MÁS: ma Debrecenben jártam és akkorát taknyoltam a jégen, mint egy disznó, de szerencsére épp a kórház előtt. Nézett is két kinn cigiző beteghordó erősen. Gondolom az járt a fejükben, hogy "na, megint egy munka..." 🙂 de megúsztam némi rándulással és kis sántítással a dolgot. Na jóéjt mindenkinek!
Holnap névnapozunk (Vanda lányomat istenítjük egy kiadós ebéddel 🙂 de vasárnap azért benézek ám 🙂
Válasz Poppy (2010-01-19 14:28:53) üzenetére:
igen