Általános csevegés

Válasz Hanga (2007-09-20 14:23:54) hozzászólására:

Hanga! Ez rettenetes! :)))) De, nagyon tetszik!

Válasz The Kinslayer (2007-09-20 10:35:58) hozzászólására:

Helyes hozzáállás, Kini! Mindent kibírsz, mert erős vagy! (nem akarok közhelyes lenni, de azt szokták mondani, ami nem öl meg, az megerősít - én is sokszor mondogatom magamnak, próbáld ki, mosolyra fakaszt)

Válasz Gunoda (2007-09-20 20:49:36) hozzászólására:

Jó lenne,ha egyke lenne,mert akkor tudnánk a túlféltés okát...de van neki testvérkéje,nem is egy!:)

Válasz The Kinslayer (2007-09-19 20:28:51) hozzászólására:

Egyetlen gyerekük vagy, Kini? Ha igen, akkor tökéletesen megértelek. Engem is agyonféltettek, ellenőriztek, korlátoztak a szüleim, puszta szeretetből. A dolgot úgy oldottam meg, hogy - mindenféle cirkusz nélkül, megbeszélve velük - albérletbe költöztem egy barátnőmmel. Attól kezdve kifejezetten szerettem haza utazni: kaja, tutujgatás stb. :))

Válasz Hanga (2007-09-20 14:22:32) hozzászólására:

Énnekem egyszer olyan baromi rossz napom volt, hogy belegondoltam egy pillanatig - aztán rögtön el is vetettem: pitiségek miatt adnám föl a világuralmi terveimet? ;] ;Đ Muhaha

Válasz Hanga (2007-09-20 14:23:54) hozzászólására:

Ez marha jó! 😀

Más és vidámabb téma 🙂
Rátaláltam a leghosszabb olyan magyar mondatra, ami visszafelé is ugyanaz, persze kevés értelemmel 🙂 Íme:
"Kis erek mentén, láp sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik. "

Válasz The Kinslayer (2007-09-20 10:35:58) hozzászólására:

Ez szerintem genetikailag kódolva van az emberekben, annak idején én is sokat töprengtem rajta. De nem a megvalósításáán, csak magán az öngyilkosságon.

Válasz The Kinslayer (2007-09-20 10:35:58) hozzászólására:
Az öngyilkosságban az a legrosszabb, hogy visszavonhatatlan. Később nem gondolhatjuk magunkat.

Válasz The Kinslayer (2007-09-20 10:35:58) hozzászólására:

"ami azért érdekes, mert én mindig gyengeségnek tartottam és soha nem találtam rá értelmes magyarázatot."

Remélem, még mindig annak gondolod 😀 Bár vannak kivételek. Lehet simán hülyeség is. 🙂

Válasz Tiringer Tündi (2007-09-20 09:46:20) hozzászólására:

Amúgy aranyosak vagytok, hogy foglalkoztok velem, mostanában eléggé érdekes gondolataim támadtak: öngyilkosság, ilyesmi (nem, nem akarom megölni magam...) ami azért érdekes, mert én mindig gyengeségnek tartottam és soha nem találtam rá értelmes magyarázatot. Szóval, most sem akarok öngyilkos lenni, de az a furcsa, hogy nem is gondolkodtam rajta soha és most előjött... Fura dolgok ezek, de én akkor is itt vagyok még, és engem semmi sem rettenthet vissza attól, amit eltervezek és mindig mindent kibírok, csakazértis! 😀

A klubtalira gondoljátok oda az én szellememet is, légyszi. Még nem tudok jönni, mert én vagyok az egyetlen forrása az életnek a lányom számára - effektíve belőlem táplálkozik. Na, majd egy kicsit később.

Más: miért riogatjátok szegény Kinit, h lesz még rosszabb is? Nnnna...

A túlféltést soha nem tapasztaltam, irányomban, de elgondolkodtam rajta. Mivel azt hiszem, sokszor én is burokban tartanám a gyerkőceimet. (talán mert ismerem a másik végletet) Ha legyőzöm az érzést, és uralkodom magamon, akkor szidom az agyam, mivel mindig történik valami a kölykökkel. (nyáron nem szóltam a lépcsőn rohangálásért, kórházban rakták helyre a fiam törött kezét. brrr.)

Az is igaz, hogy egy törött kéz már nem az én tapasztalatom, hanem az övé. Tehát, vigyázó szemeiteket a gyerekekre, és összeszorított szájjal hagyjátok őket tapasztalni!

Ez volt Törpapaanya mai okoskodása. Elszédelgek, mert az éjjel nem aludtam semmit a takonykóros lányom mellett. De, ne áruljátok el neki, hogy alvás helyett őt figyeltem! 🙂

Válasz The Kinslayer (2007-09-19 21:01:47) hozzászólására:

Gondolj csak bele, az iskolán és az egyetemi beiratkozáson kívül ez a klubtali lesz az első kimozdulásom itthonról ööö... jó sok ideje. (Nem tudom, hány hónap vagy talán év.) Mert: visszatart a családom (édesanyám). 🙂 Ehhez hozzá kell szokni, de idővel csak elmúlik 🙂 Mondjuk úgy 5 év múlva talán. :DDD

Válasz The Kinslayer (2007-09-19 21:01:47) hozzászólására:

Fel a fejjel, amíg van! Szombaton tali, addig fél lábon is kihúzzuk!

Egyre jobb... Persze, mindig lehet rosszabb, de az ember mindig viszonyít és egyelőre ez nekem elég rossz ami van... Mindegy, túl leszek rajta... Majd. Egyszer. Valamikor. Remélem.
Wáá!