Általános csevegés

Válasz Zöld Zsázsa (2007-02-23 16:34:36) hozzászólására:

He!

Válasz The Kinslayer (2007-02-23 14:05:41) hozzászólására:

Az biztos segít

Válasz medve (2007-02-23 12:20:37) hozzászólására:

Az agyamat kéne átszerelni, mert már megbolondulok. Megyek leiszom magam.
😀

Válasz John von Sacchi (2007-02-21 11:58:22) hozzászólására:

Én, mint szerkesztő, igenis szoktam hozzászólni a művekhez, bár ezek szinte mindig versek, hiszen én ezekhez értek a legjobban a műfajok közül, mint elméleti, mint gyakorlati szinten. Hogy mégsem viszem túlzásba az értékeléseket, az azért is van, mert nem szeretném, hogy kialakuljon a tagokban egy "szerkesztők-kedvence" minősítés valakivel kapcsolatban. Itt sokan írnak sokfélét, az, hogy nekem mi tetszik és mi nem, szubjektív dolog, de mégis, mivel szerkesztő vagyok, bizonyos "irányultságra" utalhat a véleményem. Ha azonban valaki konkrétan, belső levélben kéri a véleményemet, annak természetesen válaszolok.

Egyébként én fordítva vagyok, mint Tiringer Tündi: én bizony izzadhatok órákat egy-egy prózai mű felett, a végén telepakolom költői hasonlatokkal meg képekkel és inkább verset írok belőle. Szóval valószínűleg szerzője válogatja, kinek mihez van érzéke, tehetsége. Mindenesetre azzal egyetértek én is, hogy a futószalagon gyártott irományok (hát igen, sajnos ezek versfélék) nem sok értékkel rendelkeznek, de el kell fogadni azt is, hogy valakinek fontos lehet, hogy mondjuk szerelmi csalódásáról minden nap írjon 3 hasonló panaszkodós művet. Neki fontos, mert mondjuk csak így kiírva magából képes feldolgozni az őt ért sérelmet, csalódást. Ez talán nem irodalom, ne is értékeljük hát annak. Azt hiszem, az "amatőrségnek" egyik lényege ez is: hogy sokszor nem lehet a művet, mint műalkotást önmagában elemezni és szétcincálni, hanem meg kell látni mögötte az embert is, aki miközben suta szavaival, közhelyes kifejezéseivel, ezerszer-lerágott-csont gondolataival hozzánk, többi emberhez szól, saját élete történéseit próbálja mederbe terelni. Ilyenkor lehet, hogy nem az a helyes út, hogy elkezdjük elemezni a rímek képtelenségét, erőltetettségét, a szavak mivoltát, hanem hogy együttérzünk a szerzővel (persze meg lehet említeni verstani hiányosságokat, de nem sértő jelleggel). Ha pl. valaki a kedvenc kutyusa kimúlásáról ír, akkor ne menjünk bele túlzottan, hogy nem tartja be a szerző a rímképletet, legalábbis ne ez legyen az első gondolat...
Tudom, hogy ez nagyobb odafigyelést igényel, de aki régebbi tag, az bizonyára körülbelül tudja, kinél milyenfajta elemzés a célravezető.

Egyébként véleményem szerint jól megválasztott szavakkal, tanácsokkal szinte mindenkivel szót lehet érteni, a kritika milyenségét fontosabbnak tartom bárminél.
És még egy dolog: az ne várja, hogy komolyan veszik esetlegesen vaskos kritikáját, sértő (bár szándék szerint "építő jellegű") véleményét, ha maga a kritizáló sem tudja betartani az önmaga által meghatározott kritériumokat.

Lehet, hogy kicsit elkalandoztam, de néhány dolgot már régen el szerettem volna mondani, s most itt volt rá az alkalom...:)

Válasz Zemy (2007-02-23 08:59:45) hozzászólására:

Leginkább a szerelem. Fúú, komolyan mondom, hihetetlen, de már nagyon elegem van... Mindegy. Ma este L'art Pour L'art-ra megyek színházba, úgyhogy lehet sérvet kapok holnapra... Legalább ez vigasztal... 😉

Válasz lowcallbus (2007-02-21 21:44:32) hozzászólására:

Én sem vagyok mai csirke... sajnos. De, ez izgassa a kozmetikusomat és a férjemet.
De, mit is akartam ezzel mondani? 😉

Ha valaki valamit jól csinál, akkor akár "tele is firkálhat" egy A/4-es oldalt. Sőt, firkáljon is, mint Kassák, vagy gyúrjon szökőkutat galambbal, nem sorolom...

Mivel eddigi létem során két verset írtam mindösszesen, amely talán említést érdemel, viszont nem tudom, hányat olvastam, mert soha nem számoltam a kötetek számát, sejtem, mennyi munka lehet egy-egy lírai alkotásban.

Azt pedig, hogy mennyi van egy-egy novellában, netalán, Uram, irgalmazz, egy cikkben, tudományos esszében, vagy regényben azt pedig tapasztalatból tudom.

Minden esetre azt érném meg végre, hogy az embereknek mondjuk legalább a fele ráébred arra, hogy különböző stílusok vannak, különböző emberek vannak, különböző alkotások vannak. Paconak pedig igaza van; véleménye bárkinek lehet, kritikával foglalkozzon az, aki ehhez ért a legjobban. (bár a hivatásos kritikusok vérnyomásbeli és pszichoanalitikus problémái egy külön fejezetet érdemelnek - vajon önmagukat milyen mértékben analizálják? Mindegy.)

Bocsánat, ma nem vagyok beszámítható állapotban, ma temetjük a nagyapámat, azt az embert, akinek az élete azzal az igyekezettel telt, hogy minél tökéletesebb munkát végezzen, hogy abból aztán mások is bőségesen profitálhassanak.

Mert, ha olvasol egy verset, vagy egy prózai művet, gazdagabb lettél, bármilyen is az, egy élménnyel, amit más ajándékozott neked, önmagából kiszakítva, önzetlenül...

Nagyon nagyon elegem van.

Válasz Zemy (2007-02-22 19:31:22) hozzászólására:

Kérek egy "Z"-t! ("Z") kérek egy "E"-t ("E") kérek egy "M"-et ("M") kérek egy "Í"-t ("Y")... "Na, Mi jön ki?!" ("ZEMY")

Hajrá Zemy... tudom, hogy milyen nehéz a nyelvvizsga... :S Drukkolok nagyon!

Válasz Poppy (2007-02-22 21:03:24) hozzászólására:

Erre én is emlékszem! De jó, hogy most már nincs ilyen!

Válasz Titusz (2007-02-22 16:50:42) hozzászólására:

Mikor elsős voltam általánosban, még kéthetente szombaton kötelező volt suliba járni. 🙂 Másodikra (emlékeim szerint) már teljesen eltörölték a szombati sulit.

Válasz medve (2007-02-19 10:49:48) hozzászólására:

Igen, én is láttam!!! :):)
Az a buta lány meg nem ismert engem! 😛 Micsoda dolog, szegény kicsi Zsázsa... 🙂

Válasz Titusz (2007-02-22 16:50:42) hozzászólására:

Öngyilkos gondolatok kerülgetnek hallatára... De lehet, hogy hasznosabbak lenének a gyilkosak... 😛 Egyébként nálunk is szokott lenni. Utálja mindenki de még eddig mindig túléltük 😀

Megint suli lesz szombaton nálunk... de csak a mi iskolánakban.... >:( nem igazság... ti mit szóltok a szombati iskola gondolatához? :S

Jelentem alássan, hogy ama régi időknek szülöttje én valék, ámár tudni való, hogy szándékaim által nem vezéreltetvén levéndek vala oly öreg pára, mely kipusztulásra ítéltetett közületek. Bocsánat!

És vitatkoznom is szükségeltetik. Egy normális vers megírása tart addig, mint egy A/4 oldal telefirkálása. Nem magamtól szedtem, de pl. dobjatok össze egy rímes hexametert, vagy egy pontos szonettet, vagy egy alapos szabadverset akár...
És mégis igazad van kedves Don Paco, hiszen vannak, akik versgyárat alapítottak otthon a minőség rovására.
És vannak, akik kritikát várnak állandóan, írni meg nem írnak semmit.
Ejnye!

Amúgy azt szerettem volna kérdezni, mit írjak?

Válasz John von Sacchi (2007-02-21 11:58:22) hozzászólására:

Szia

Beírásod egy részét jobb lett volna, ha a Honlapunk topikba írod, ott foglalkozunk a honlap esetleges hibáival és javítandó dolgokkal.

Ami a cikk/próza/vers arányt illeti biztos vagyok benne, hogy a "gyárthatóság" könnyebbsége miatt születik ennyivel több vers. Míg pár soros költeményt akár az iskola padjában két óra között is le lehet jegyezni, addig ugyanezt nem lehet megtenni egy novellával.
Köszönöm az évszámos figyelmeztetést, töröltem a vicces kedvű tagunk születési dátumát.

Tőlem túl sok értékelést azért nem olvashatsz, mivel nem vagyok irodalmár, nem érzem úgy, hogy túl nagy jogom lenne megkritizálni mások alkotásait, Én a weboldal működését felügyelem és próbálom egyengetni a Napvilág Íróklub fejlődését. Azért, amikor eszembe jut valami amit feltétlenül le kell írnom egyik-másik alkotáshoz, nem tartom vissza magam. A többiek nevében nem nyilatkozhatok, dorgáld meg őket, hátha billentyűt ragadnak 🙂

Ez az aktív lista több bonyadalmat okoz, mint amennyi haszna van. Elég gyakran kapok panaszos levelet arról, hogy miért nem került még fel rá xy, mikor ő mindent megtesz érte. Nem győzöm elégszer elmondani, hogy ez egy abszolút objektív, automatikusan generált lista, amit néhány beállítás alapján a program ír ki. Ez nem büszkeségfal, ennek az a lényege, hogy lehessen látni azokat, akik szoktak értékeléseket írni és be voltak lépve az elmúlt egy hét alatt.