Válasz #3889 számú hozzászólásra, Francis W Scott-nak:
Nem ismerem én se a tanárodat, és sajnálom, ha rosszul tanít, annál nincs bosszantóbb, de a "hibásan elemez" kitételbe mindenképp belekötnék, már bocsánatot kérek ezért a kifejezésért. Szóval: az elemzésnek egy csomó mindent takarni kell, az egyéni véleménytől kezdve az adott vers hátterén meg az abból levonható esetleges következtetéseken át a nyelvtani-verstani elemzésig. És mindenhová oda kell írni, hogy szerintem, vagy hogy valószínűleg. Ez mind annyira esetleges. (Kivéve a szerkezetet, az teljesen tiszta.)
Szóval bocsi mégegyszer, ha félreértettelek. Érdekelne, hogy mit értesz pontosan hibás elemzés alatt.
De szerintem ha valaki komolyabban akar foglalkozni a versírással, nem haladhat csak egyedül az úton, olykor szükség van segítségre. Én pl. odaadtam nem rég egy-két versemet az iskolában egy olyan irodalom tanárnőnek, aki nem tanít (persze névtelenül). Az hogy nem jó a magyar tanára valakinek, még nem szabad hogy kizáró ok legyen. Én sem tudtam az enyémben megbízni, ezért kerestem egy másikat. És mikor kikaptam, nagyon meglepődtem. De beláttam hogy szükséges volt már egy őszinte és erős kritika. Tulajdonképpen azt tanácsolta, próbáljak meg rímek nélkül írni egy kicsit... 🙂
A lényeg, hogy keresni kell valakit, akit alkalmasnak tartunk a véleményezésre, és mellett őszinte is.
Irodalom az iskolában....
Magyar órán nálunk sem tanítanak túl sokat a versekről, de azért mostanában javult a helyzet és van olykor verselemzés. Nálunk inkább az a baj hogy a diák gyakran nem ért egyet a tanárral. Pl. én és barátnőm is múlt órán elég rendesen összevitáztunk a tanárral, mert más volt a véleményünk.
Szerintem a versekben épp az a szép, hogy nem kell hogy mindenkinek ugyanazt jelentse. Azért mert valaki kimond és belemagyaráz valamit, még nem kell egyetérteni vele. Az irodalomban ez a szép, hogy érezni kell.
Azért szerencsére nem minden magyartanár ilyen...!
Az angoltanárom például magyart is tanít, bár nem nekünk, és múltkor azon panaszkodott, hogy nem taníthatja úgy az irodalmat, ahogy azt szerinte kéne (meg szerintem is, és az angolcsoport is egyetértett vele) - mert nem azt kérik számon az érettségin! És hiába van egy-két diáknak valami jó gondolata, kénytelen azt mondani, hogy igen, igen, ez jó (de ezt a részt, úgy érzi, nem tudja eléggé kihangsúlyozni, megértetni) - viszont én másképp gondolom. Mert szerinte ezzel letöri a diákok lelkesedését, akik gondolkozni, beszélgetni szeretnének a műről, el kell mondja a saját (vagy az okosok) véleményét, és úgy érzi, nem értik meg, hogy nem baj, sőt nagyon is jó, ha mást gondol, van saját véleménye a diáknak - csak az nem elég... 🙁
Meg biztos vannak olyanok is, akik megtalálják az egyensúlyt a diákok meg az okosok véleménye között, és mindkettő érvényre jut. Ez viszont nagyon nehéz.
Az a tanár,mégis felkészűlt arra,hogy irodalmárokat neveljen.Ők nem értik az
irodalmat,vagy a diákok nem értik meg öket?
Ha esetleg minden diknak megengedné,hogy úgy irodalmazzon,ahogy akar
akkor talán holnaptol csak jó irodalomtanárok lennének,de lehet,hogy te nem
irnál verset.Olykor éppen a megsazorítás a kihívás.
A mi kedves, drága, utánozhatatlan tanárunk:(((, sajnos osztályfőnök is, abszolút nem figyel a diákokra. Beleköt a verselemzésbe, és ha nem tetszik, ahogy mondod, elmondja helyetted és az alapláyán osztályoz. 34-ből 34-en ki nem állhatják, mert nem tanárnak való. A maradék érdeklődést is kiöli a diákokból az irodalom iránt...
Válasz #3850 számú hozzászólásra :
De gondolom azért nem tökidegen verset kellett elemeznetek, nem? -.O
Válasz #3846 számú hozzászólásra :
Hát őszinte részvétem akkor a tanárod miatt... :\ 😀 Bár az én tanáromat is szidják páran, de ők valőszínűleg nem ilyen szempontok alapján figyelnek órákon... 😀
Válasz #3844 számú hozzászólásra :
Én azért sokat megtudtam irodalom- és nyelvtanórákon. Egyrészt azért, mert vannak olyan művek, amiket valószínűleg az életben el nem fogok olvasni (csak már el kellett volna :P), de mondjuk a tartalmáról, mondanivalójáról beszéltünk, és azokban találtam érdekes, felhasználható dolgokat. Például, többnyire nem szeretem az avantgard prózákat, de azokat is okos emberek írták, csak más szemszögből látták a világot, épp ezért sok jó gondolat lehet bennük, de összességében nem szeretem, ezért el sem olvasom. A nyelvtan meg adja magát, retorika, a helyes nyelvhasználat, ilyesmi, amit ha nem is kötelezően kell bertartani, de iránymutatásnak jó.
Akkor jövök ebbe a szobába... 1000 bocsánat. 🙂 Szóval arról volt szó az ötletek a honlaphozban, hogy egy csomó mindent nem tanítanak meg irodalomórán, ami pedig esetleg fontos lehet. És, hogy minek tanítanának verselni, az előttünk már felállított szabályokat meg lehet tanulni más verseiből is, meg ahhoz, hogy ismerjük a költői eszközöket, nagyjából, elég az irodalomóra. Meg talán a nyelvtan, kinél hogy működik a rendszer. Aztán jött, hogy dehát a szabályok úgyis csak azért vannak, hogy áthágjuk őket. Én ezzel tulajdonképpen egyet kell értsek, ha költészetről van szó. Kinek mi a véleménye?
(csatolt dokumentumként nézzetek át a másik fórumtémába, ott bővebben ki vannak fejtve egyes nézetek)
Nem tudom, jó szobában írom-e le a kérésemet. 🙂 Sok évvel ezelőtt nyertem egy szavalóversenyt Zelk Zoltán, Izsák fogadalma versével. Sajnos elkeveredett az antológia, amiből megtanultam a verset. Pár éve, ha felmerül bennem, megpróbálom megtalálni ezt a verset valahol, de ddig nem jártam sikerrel. Ha tudnátok segíteni, nagyon örülnék neki. Estleg ha elektronikusan megvan az e-mail címemre elküldenétek. Köszönettel: Ica
Válasz #3761 számú hozzászólásra :
már késő... 🙁 majd az utóvizsgán... 😛
Válasz #3777 számú hozzászólásra :
Nem hinném, hogy ezért tette el...nem voltunk valami jóban, és nem is tudja, hogy írok. Senkinek nem adta vissza a dogákat, azt mondta, majd 12. végén, de én már leadtam a latint. Majd meglátjuk.
Ez a legyen tőled valami eredetije nahyon jópofa! 🙂
Válasz #3728 számú hozzászólásra :
Én tudok deriválni, ha megérted, nem nehéz 🙂 Nekem már csak a gondolkodás gyorsaságával van bajom... 😀