Jó lenen, ha nem is havonta, de negyedévente egy írók szerkesztők találkózót rendezni, vagy csak egy felolvasási estet. De azt is meglehetne beszélni, hogy akik egy kicsit már összeismerkedtek itt, ezen a honlapon, azok szervezzenek valami találkozót, amire mi megyünk el...
Na jó, azért nem temetem magunkat, csak bővebben válaszoltam néhány kérdésre és felvetésre... 🙂
Persze, hogy nem érhet mindig mindenki rá. Én csak az arányokat sajnálom. Már nem emlékszem pontosan, de mikor tavasszal a találkozót szerveztük, kb. 80 tagunk volt. Szavazást írtunk ki, hogy melyik időpont lenne a legalkalmasabb, mégsem jöttek el. Még azok sem, akik ígérték magukat.
Most van 209 alkotói regisztráció, kíváncsi vagyok, ha október végére szerveznénk találkozót, hányan lennének ott. Gyanítom, hogy most sem kellene összébb húzni magunkat, hogy elférjünk egy asztal körül.
Azt hiszem Titusz kérdezte, hogy lesz fejlesztés a honlapon a közeljövőben? Azt válaszoltam neki, hogy meg kell gondolnunk, merre haladjunk tovább. Mert maradhat minden így is, jövő-menő regisztráltakkal, összetartás nélkül. Akkor azt gondolom a semmivé leszünk egy-két éven belül. Vagy összefog a csapat és tényleg teszünk azért, hogy az ambiciózus és tehetséges amatőr költőink és íróink előbbre jussanak annál, hogy néha felrakják egy-egy versüket, novellájukat, esetleg elindulnak valamelyik pályázaton.
Nekem sok ötletem lenne, mind a honlap fejlesztésére, mind a közösség megjelenési esélyeinek növelésére, de egyelőre nem érzem azt, hogy megérné (és itt nem anyagiakra gondolok).
....hát az idő terén én se vagyok igazán eleresztve! Nem mintha más terén igen.
Szóval ez nehéz dolog lesz. Mivel én dolizok, tanulok is meg a ccsalád, ehhez jönnek a hobbik : írás, maszírozás, kerékpározás. A kapcsolatok ápolása, barátok...
.......de nem sorolom fel mindet.
Viszont szívesen meghallgatnám, ha valaki mesélne róla h.szokott lezajlani egy ilyen találkozó.!?
Válasz #2110 számú hozzászólásra :
Hát az embernek sajnos nem mindig jut ideje kikapcsolódásra... Ezt válaszolom neked is Paco, meg Titusz felvetett témájára is. Szívesen elmennék én minden összejövetelre... ha rajtam múlna. (Anyám azt mondja, rajtam múlik, csak épp a követelmény a totális rend a lakásban és a kertben és a látástól vakulásig való "segítés".) Tehát nem tervezek magamnak semmi tennivalót. Suliban vagyok, itthon vagyok, és kb. ennyi az életem már "pár" éve.
Válasz #2089 számú hozzászólásra:
Amire céloztam az azokra az eddig szervezett programokra vonatkozik, amelyeket a Napvilág Íróklub égisze alatt hoztunk össze. Például klubtalálkozó, amin négyen voltunk. Kirándulás, paintball, amelyre senki sem jelentkezett innen. Chat, ahol páran ugyan megjelentek, de nem volt egy nagy siker. A költségekhez való hozzájárulást nem sorolom ide, azt nem kérhetem és nem is kérem számon.
Viszont a találkozó, szabadtéri program és chat mind olyan programok voltak, amiket többen is javasoltak ezen vagy a régi oldalon.
Egy másik témát feldobva.....Milyen elfoglaltságokat terveztetek magatoknak..persze az írás mellett..természetesen.....
Csodálója vagyok az előadóknak. Szeretem a verseket, de sajnos a bátorságom kevés, még ha a tehetségem meg is volna hozzá. Így csak meszziről vagyok hódolója a szavalásnak. Vagy épp közvetve a lányom révén, ő tele van erővel, bátorsággal és amit nagyon becsülök benne az a "nagy szája", lehet furcsa de felnézek rá, mivel ő nem "Félénk vagyok és Hódítani akarok" jelszót érvényesíti(mint ahogy az anyja teszi), de az "Aki mer, az nyer" mondást. Szóval általa szavalom egy kicsit a verseket, bár nem tompítva személyiségét, de kihagsúlyozva.
Szóval, csak annyit akartam ezzel mondani, hogy mindent bele és sok-sok bátorságot, szerencsét és kedvet a szavaláshoz vagy az előadáshoz. A siker nem fog elmaradni, még ha "csak" taps formájában is, mert aki azt átélte, soha nem feledi.
Válasz #2069 számú hozzászólásra :
Hát ilyen értelemben kultúrálisan kőbunkó vagyok sajna, de full nincs időm verseket tanulgatni és könyveket olvasgatni. Hiába, ebben a mai felgyorsult parasztvilágban... 😛 Jelen pillanatban összesen 2 verset tudok kívülről (igaz, azokat akkor is, ha hajnali 3kor ébresztenek és azonnal köll): a Himnusz és a Szózat. Meg még a Csopngor és Tündéből az Éj-monológ vége, ami benne volt a könyvben és tetszett a szövege, de az nem egy egész vers. Az a baj, hogyha egyvalamit én nem mondogatok magamban hónapokon keresztül, akkor egészen biztos, hogy rövidúton törlődik a memóriámból, esély nincs rá, hogy emlékezzek egy simán megtanult versre érettségin. 😀 Egy időben próbáltam, de aztán letettem róla, mert csak időpazarlásnak bizonyult, és órákra el kell tűnnöm akkor anyám szeme elől, ami kényes egy dolog, mert szidások hosszú áradatát is vonja maga után. 😛
Válasz #2086 számú hozzászólásra :
Ez természetes......Paco. Azért nem lehetük mindig jó szívűek, feláldozók...
Válasz #2085 számú hozzászólásra:
Rajtam nem múlna a dolog, szívesen szervezném, de kiindulva az eddigiekből... Ezzel nem akarok senkit megbántani, csak tény, ami tény.
Válasz #2064 számú hozzászólásra :
Ja, értem! Már azt hittem, hogy vmi közös véradásos program van tervbe véve! Mindenesetre köszi!
Válasz #2069 számú hozzászólásra :
Ó, és igen! a megtanult versekt később hasznosíthatod....pl. a magyar felvételiken... 🙂 én ezt teszem.....
Válasz #2069 számú hozzászólásra :Igen Tina.. én saját magam választottam a verseket.. csak azt ne gondoltam teljesen át h a régi nyelvezet ily nehéz...de meg lehet szokni..és mg tudtam csinálni.... és ez a fontos!!!!!!!!! 🙂
Válasz #2051 számú hozzászólásra :
Egy általam olvasott cikk volt az apropója. Nem fogjuk senkin behajtani az ígéretét, ha az "igen, szeretnék"-et jelöli meg 🙂
Csak kíváncsi voltam, hogy a tagjaink hogyan állnak ehhez a kérdéshez.
Utolsó post: Filmek Legújabb tagunk: Yoco Legutóbbi bejegyzések Olvasatlan hozzászólások
