Általános csevegés

Válasz Rebbel (2012-07-16 08:52:22) üzenetére:

Hát én sem tudom. Az osztályfőnőköm magyar szakos volt,tehát én is. Nagyon elismert itt és a munkájában profi. Mindig kimondja,ha olyasmi van és elég nagyra értékelte a munkáimat. Remélem,hogy megérte.

Válasz Rebbel (2012-07-16 08:52:22) üzenetére:

Szerintem ez azért van, mert amíg az osztály társaid nem szakmai szemmel nézik, addig az itt lévő tagok egy része elég nagy tapasztalattal rendelkezik, pláne az idősebbek.
Én is csak miután regisztráltam ide, kaptam meg az első komolyabb kritikákat. Eleinte kicsit nehezebben dolgoztam fel, hiszen előtte csak elfogult dicséretet kaptam a barátaimtól, de nagyon hasznos az, ha valaki építő kritikát tud adni, mert az visz előre 🙂

Válasz Berki Enikő (2012-07-15 23:45:42) üzenetére:

Hát nem tudom... az én osztálytársaim agyon dicsérték a verseket, azt mondták folytassam, meg minden, itt meg az elsőre, amit feltöltöttem, már jött is az építő kritika. De ha jobban belegondolok, jobban esett az építőkritika, mint az, hogy mindenki csak ajnározott, hogy milyen szépek...

Válasz Doreen (2012-07-15 21:48:12) üzenetére:

Igazából,most megyek kilencedikbe és ettől egy picit tartok. Nem tudom,hogy ugyanazt fogom-e kapni,amit általánosban. Idéznék pár osztálytársamtól,egy felolvasott fogalmazás után:/ Ez nagyon jó! Írhatnál egy könyvet! / Te mióta írsz így? / Hogy csinálod? / Nagyon örültem nekik! Nagyon remélem,hogy igazad van és ,hogy lesz olyan,amit említettél. Remélem,hogy azért egyszer fel fog rám figyelni vagy értékelni fog. Ki tudja? De ígérem,mindnet bele fogok adni!
Szeretettel: Berki Enikő

Válasz dpanka (2012-07-15 14:39:42) üzenetére:

Kedves Panka!
Próbálom tartani magam. Próbálok megmaradni annál a mosolygós kislánynál,akit megismerhettek,mégha csak kényszerből is,de néha úgy érzem,ezt az áldozatot meg kell hoznom! És megpróbálok türelmes lenni!
Szeretettel: Berki Enikő

Válasz Kankalin (2012-07-15 14:29:56) üzenetére:

nagyon szépen köszönöm a bíztató szavakat. Igazság szerint,és ez most mindenkinek szól,nem hittem volna,hogy ennyien megértenek. Tudtam,hogy páran segítenek,de azt,hogy ennyien segítenek,azt nem. A fekete pontokat azokat képzeletben én is osztogatom neki. De tényleg nagyon szépen köszönöm!
Üdvözlettel: Berki Enikő

Válasz Doreen (2012-07-15 21:35:07) üzenetére:

Szerintem ne erőltesd neki, hogy elolvassa. Ha érdekelni fogja, valószínű, keresni fog magától is. Addig meg írogass, olvass sokat, és még jobb leszel. Tudom, hogy bánt ez a dolog, de ezzel most nem nagyon lehet mit kezdeni.
Nálunk az is gondja volt anyukámnak, hogy ne hanyagoljam el a tanulást. Azt gondolta, hogy az írás erre is rányomja a bélyegét. Persze, nem így lett, de ez nagy félelme volt, amit ki is mondott. Ha látja rajtad, hogy beleadsz mindent az írás mellett, akkor talán megbékél, de ez csak tipp 🙂 Pár év, és túl leszel rajta. Nekem pl durván 4 év után kérdezte meg anyukám 19 éves koromban, hogy amúgy írok-e még? Kicsit meglepett, hogy érdeklődik, de nem is az írásaim érdekelték 😀 Na mindegy... Ne lombozódj le. Ha szereted, csináld, és ennyi az egész 🙂

Válasz Berki Enikő (2012-07-15 00:48:37) üzenetére:

Tudom, hogy milyen nehéz és rossz, pláne így, hogy pont egy olyan korban vagy, amikor az anya-lánya kapcsolat nagyon törékeny. De amíg nyíltan nem kritizál, addig még szerencsés vagy - nekem sokáig az orrom alá dörgölte, hogy nem "normális", amit csinálok, és ne akarjam komolyan venni, hogy én egyszer író leszek. Egyszer, kb. annyi idős lehettem, mint most te, rajzolgattam vázlatrajzokat egy fantasy történetemhez, és leírást is készítettem hozzá. Tök jók lettek, és gondoltam, megmutatom anyukámnak. Ránézett, és közölte velem, hogy "Látod, pont emiatt nem fogadnak el az iskolatársaid. Mert túlzottan más vagy.." - Mivel nekem az is gondot okozott, hogy elfogadtassam magam középiskolában. Amiért felvállaltam, hogy írok, folyton céltáblája voltam azoknak, akik beletartoztak a "közösségbe".. Nem volt könnyű legyőzni a démonaimat, de tudod, úgy voltam vele, hogy nem érdekel, hogy ki mennyire cikiz, vagy hogy anyukám mit gondol. Folyt.

Válasz Berki Enikő (2012-07-15 00:48:37) üzenetére:
Kedves Enikő!
Ne keseredj el, ami késik az nem múlik! Annyi mindenre lehet gondolni, hogy miért nem... várj türelemmel. Írj továbbra is ha örömödet leled benne!
szeretettel-panka

Válasz Berki Enikő (2012-07-14 01:21:49) üzenetére:
Enikő, hatalmas feketepontot adok az anyukádnak csillagos egyesekkel körítve, intőt is... viszont szeretnélek erősíteni abban, hogy éppen az ilyen anyukák ösztönzik a gyermekeket arra, hogy különbözzenek tőlük, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat életük során. Nem véletlenül írom ezt, jó okom van rá, saját tapasztalat. 🙂 A gyermekeim nem azt kapják, ami engem ért annak idején, és tulajdonképpen most is. 🙂
Kívánok neked kitartást, hitet önmagadban, kivételes írásokat, amelyekben úgy találsz magadra, hogy el sem vesztél. Még nem olvastalak, de a szociofotó alapján lesz mit. 🙂
Szépeket kívánok neked!
Szeretettel: Kankalin

Válasz Gunoda (2012-07-15 12:06:03) üzenetére:

Ezen jót nevettem, köszönöm. De tényleg 🙂

Válasz Berki Enikő (2012-07-15 00:48:37) üzenetére:

Megértem a haragodat, de szinte biztos vagyok benne, hogy minél görcsösebben próbálsz neki imponálni, annál kevésbé fog észrevenni. A helyedben elengedném ezt a bizonyítás-dolgot. Hogyha írnék, magamnak írnék, a magam örömére, vagy a magam feszültségének enyhítésére. Szerintem, ha nem görcsölsz rá a "bizonyítani akarok"-ra,neked is könnyebb lesz. (A férjem ezt úgy szokta mondani, hogy "vedd be a leszarom-tablettát":P :D). Persze így kívülről könnyű okosnak lenni, tudom.

Válasz Gunoda (2012-07-14 23:44:28) üzenetére:

Bárcsak így lenne. De tudod, odaadtam neki egy lezárt borítékban. Nem lett felnyitva. Elvittem a borítékotm,kábé egy olyan négy napja,és fel sem tűnt neki... megkérdeztem,hogy elolvasta-e .... és azok a szemek,és ahogy mondta,hogy nem,úgy nézett,ki,mint amikor azt mondta,hogy nem fogok nyerni egy versenyen,mert esélyem sincs,persze én lettem az első... de utálom, azt,amit csinál velem!

Válasz Berki Enikő (2012-07-14 22:49:17) üzenetére:

Lehet, hogy elolvasta, de egy szót sem szól róla. Lehet, hogy büszke rád, csak egyelőre csendben van, "nehogy elbízd magad". Az én anyukám ezt csinálta, miközben rendszeresen olvasta titokban az írásaimat. (Én nem mutattam meg neki, mert féltem, hogy lefikázza)

Válasz Doreen (2012-07-14 12:43:05) üzenetére:

Köszönöm szépen. Igazából nem csak a bizonyítási vágy hajszolt,szerencsére. De tudod,az,hogy így semmibe néz,picit zavar. A nővéremet mindenben támogatja,akkor engem miért nem? Az egyik barátnőm azt mondta,hogy szerinte azért,mert nekem minden adottságom meg volt az íráshoz és megvalósítottam azt,amivé válni akart ő is kiskorában. Nem sokára 16-vagyok. Emberszámba vehetne,talán most az egyszer. És nem akarok kérkedni,de egy regény megírása az nem kis falat. Tudom,hogy nem ez a világ legszuperebb műve és tudom,hogy van rajta sok javítani való,de ha nekem a lányom írna,elolvasnám,sőt érdekelne! Érdekelne,hogy mi jár abban a néha zavaros fejében.
Köszönöm!