Prózák és kritika

Válasz Kőműves Ida (2016-10-05 10:23:14) üzenetére:

Szia Ida!

Igen, nagyon jó a kimaradt résszel együtt a mondat: "minden műben van valami, amit ki lehet emelni (téma, stílus, rímek...) és meg lehet dicsérni, miután rámutattunk a hiányosságokra ".
Napvilágosok vagyunk, tehát látjuk, az értelmezés viszont fordított: "Tehát, ne csak bíráljunk, hanem dicsérjünk is" helyett: Tehát, ne csak dicsérjünk, hanem bíráljunk is. Mert igaza van a druszámnak, "Egy egyenes vélemény többet ér mint száz dicséret", és az arányok nagyon is hasonlóak: száz dicséretre jut kb egy hiányosságokra való rámutatás.
Jó vagy rossz - szerintem nem jó -, de ez van.

Üdv: István

Kedves Kankalin, Bödön, Istvánok!

Máris rámutattatok egy hiányosságomra, hiszen nem fogalmaztam világosan, már látom is, mi az ami kimaradt.
„ Pedig csak a dicséret visz előre, és minden műben van valami, amit ki lehet emelni (téma, stílus, rímek...) és meg lehet dicsérni.”
Szóval, innen maradt ki az: miután rámutattunk a hiányosságokra.
Elnézést kérek miatta.
Tehát, ne csak bíráljunk, hanem dicsérjünk is, mert biztosan találunk valami jót és szépet is minden műben, mert, itt is állítom „csak a dicséret visz előre”. Ha viszont nincs mit dicsérnünk, akkor nyilván nem is olvassuk többé.

Én amondó vagyok, hogy a kritika nem megfelelő kifejezés, hisz csak elmondjuk véleményünket egymásnak. Mivel az ízlések és a pofonok személyre szabottak, így a vélemények is azok kellene legyenek, de ahogy végigolvasom őket sajnos nem azok. Egy hozzászólás, egy válasz, nincs vita (ez nekem pl. hiányzik) mint a régi szép időkben. Egy egyenes vélemény többet ér mint száz dicséret, csak nem kell a vizet felkapni miatta. Én örülnék, ha felhívnák figyelmem akár egy vesszőhibára is, nem kellene én gyötörjem magam a keresgéléssel.
Hagyjuk a kritikusokat kritizálni, mert az a mesterségük, mi meg beszélgessünk nyíltan egymással, elmondva mi tetszik, és mi nem. Elvégre még egy szakvélemény se mindig mérvadó, hiszen végül is közönség dönti el, hogy mi tetszik neki, és mi nem.

Válasz Kőműves Ida (2016-10-04 19:47:36) üzenetére:
Ida, majdnem mindenben egyetértek veled, egyben viszont nem: "csak a dicséret visz előre".
Az előrehaladás legfőbb akadálya az, ha valakit az egekig magasztalunk, mivel azt gondolja, hogy már tökéletes. Idézem a tanulás előfeltételeinek egy részét:

"Mielőtt elkezdenél tanulni, fel kell ismerned, hogy van még valami, amit nem tudsz. Képesnek kell lenned arra, hogy lásd, hogy a tudásod hiányos, és azt ki kell tölteni. Ha nem ismered fel, vagy ha nem szeretnéd feltölteni, akkor nem fogsz messzire jutni.
Tehát először ismerd fel, hogy nem tudsz valamit. Érezd azt, hogy mi az, amit nem tudsz, és mit tervezel ezzel kapcsolatban. Ez lehet nagyon könnyű és lehet nagyon nehéz, de mindenképp meg kell tenned."

Nekem nagyon tetszik ez a gondolat, és kiegészítem azzal, amit pedagógus pályafutásom alatt tapasztaltam. A tanulás elsődleges gátja az, hogy nem ismerjük hibáinkat, emiatt azt gondoljuk, hogy nincs mit javítani.

Válasz Kőműves Ida (2016-10-04 19:46:12) üzenetére:

Szia Ida!

Hát igen, egy nagyon kényes pontra tapintottál rá: "amit magamnál észre sem veszek, az más írásából szinte rám kiabál, csupán annyi a teendőm, hogy észre vegyem". A kényes pont: "csupán annyi a teendőm".
Csupán? Elég ha én okosodtam, az író meg vagy észreveszi, vagy nem? Nem baj ha az ezutáni összes művében ugyanazt a hibát elköveti, majd rájön egyszer. Talán. Én nem szólok, nehogy megsértődjön.
Ugye Ida, te sem így gondolod?

Üdv: István

Válasz Kőműves Ida (2016-10-04 19:47:36) üzenetére:

Kedves Ida! nem tudok mindenben egyetérteni. Hogy főleg azok a fránya fiatalok...bezzeg tanulhatnának az idősebbektől. Ennyire talán nem kellene általánosítani. Abban se, h csak a dicséret visz előre. A dicséret kétélű fegyver, elhiteti valakivel, aki hajlamos rá, h elhiggye, ő a legnagyobb, felért a csúcsra. Láttunk itt ilyen eseteket. Egy-egy kijózanító, igazi kritika után megsértődött és elment. Na, ővele aztán nagy jót tettek azok, akik agyba-főbe dicsérték. De olyan is volt, hogy egy fiatal lányt, akit jól ledorongoltam, mert egy íráséban a Bibliát tömény hülyeségnek titulálta. Kérdeztem tőle, olvastad? Nem, mondta. Hát akkor olvasd el, mielőtt véleményt alkotnál. Jó, mondta, megfogadom. Két év múlva rám írt. Elolvastam Bödön, neked volt igazad. Sztem a segítőszándékú negatív kritika nagyon jót tesz, segíti azt, aki képes elfogadni: Sok szeretettel: én

(folyt.)
Tehát olvassunk is, ne csak siránkozzunk, hogy nem olvasnak bennünket. Megfigyeltem, a leginkább azok panaszkodnak, akik sohasem olvasnak másokat. Ez különösen jellemző a fiatalokra. Hamar megbántódnak, ha senki sem olvassa őket és odébb állnak, eszükbe sem jut, hogy esetleg tanulhatnának az idősebbektől.
Tehát olvassatok, és véleményezzetek, legalább azt, ami tetszik.

Sziasztok!
Elolvastam a vita előzményeit itt is és a verseknél is, a vissza-visszatérő: írjunk kritikát, vagy ne? témára. Nos, sok értékes hozzászólást olvashattam, én viszont arról szeretnék szólni, amiről igen kevés szó esett.
Azt hiszem, egyikünknél sincs a bölcsek köve, de fejlődni mindannyian tudunk, mégpedig a leginkább úgy, hogy olvassuk egymást. A legrosszabb írásból (ha van olyan) is lehet tanulni, mert amit magamnál észre sem veszek, az más írásából szinte rám kiabál, csupán annyi a teendőm, hogy észre vegyem, "nahát, én is éppen így írtam". A jó írásokról nem is beszélve. Én a leginkább ezt hiányolom a Napvilágon. Van egy kis csapat, aki igenis olvas, fejlődik, egyre jobban ír, aztán jön valaki, akinek nem tetszik az, hogy egymást dicsérgetik. Pedig csak a dicséret visz előre, és minden műben van valami, amit ki lehet emelni (téma, stílus, rímek...) és meg lehet dicsérni. Az írónak viszont lehetősége van változtatni azon, amit nem dicsérnek. (folyt.)

Amikor valaki feltesz egy írást, lehetősége van választani:
- Kér kritikát
- Nem kér kritikát (pontozás sem lehet)

Szó szerint e kettő található a publikációk szerkesztésénél, és mindenképpen be kell jelölni valamelyiket.
Amennyiben az elsőt pipálta ki az alkotó, azzal úgy döntött, hogy a regisztrált tagok mondjanak véleményt a művéről.

Nem nevezem szakvéleménynek ezeket, mert ahhoz sokkal több időre lenne szüksége még annak is, aki valóban képes egy igazi, komoly kritika megfogalmazására.
Ha valakinek nincs kedve hasznosítani, akkor nem értem, hogy miért kérte.
Mit jelent a "negatív vélemény"? Talán azt, hogy nem dicséret?

Visszatérve a véleményezésre: lehet a másik opciót is választani "Nem kér kritikát (pontozás sem lehet)".
Ebben az esetben is lehet az alkotás alá írni, de kritikai megjegyzéseket nem. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy melyikre kattint. 🙂

Válasz Németh István (2016-10-01 16:36:51) üzenetére:

Szia István.
Természetesen nem kötelező írni, csak ha akarsz.
De kaphatsz bármilyen szakvéleményt, ha nincs kedved hasznosítani, nem igaz?
Mert mind azt mondja neked, nem vagy elég jó!
A kritika már csak ilyen.
Én ki is javítanám véleményre.
Én azt látom hogy nagyon foglalkoztat a téma, és itt foglalkoztat.
Ezért írok itt.

Ildikó

Válasz Németh István (2016-10-01 16:16:29) üzenetére:

Kedves István!

Szerintem ne akarj úgy írni, mint Gárdonyi. Csak írj úgy, mint Németh István. Gárdonyi alkotásai sem tetszenek mindenkinek. Az irodalom pont olyan, mint egy büfé asztal, az a jó, hogy sokan sokfélét írnak, így mindenki talál a kedvére való olvasmányt.

Judit

Válasz inyezsevokidli (2016-10-01 16:21:46) üzenetére:

Szia Ildikó!

A kettő nem függ össze. A kedv, a hangulat az már csak amolyan emberi gyarlóság. Nem kiszámítható, nem tervezhető, a maga ura. Persze kedv nélkül is lehet írni - méghozzá akár jól is -, de nekem nem kell, nincs kényszerítő erő. És az egy szem cikkem egyik hozzászólásában írtam, a világ nagyon jól megvan az én írásaim nélkül is.

Üdv: István

U.i.: Azért az eredeti témától elkanyarodtunk kicsit, és nem gondolom, hogy a fórum lapjaira való az az egyéni dolog, hogy nekem miért nincs kedvem mostanában írni.

Az ember oda tér vissza, ahol elvesztette az a valamit!

Szia István!

Az lehet,de akkor most miért nincs kedved írni?

Szeretettel:
Ildikó

Sziasztok!

Sarkítsunk egy kicsit!
Ne várjak, ne törődjek az "építő jellegű kritikákkal", mert azok csak negatív vélemények. Aki keres, bárkinél találhat hibát. Hú de jó, akkor én lehet, hogy pont olyan jól írok, mint Gárdonyi! Nincsenek, az írásaimban hibák, legfeljebb valakinek nem tetszenek.
Ezt ugye senki sem hiszi!

Üdv: István

U.i.: Azért a negatív vélemény sem biztos, hogy rossz. Volt anno egy nagy visszhangot kiváltó írásom, ami után minden voltam, csak jó ember nem. És bizony, bizony, jót tett az azt követő írásaimnak.